Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
SERESS ÖDÖN: AZ IFJÚSÁG Hová halad ez a mai ifjúság? Kérdés volt ez a nagyanyáink idejében is, de ilyen égető talán még sohasem. Magazinok oldalakon át foglalkoznak vele. És valljuk meg, a húsunkba vág, ha arra gondolunk, hogy a ma még vasárnapi iskolás gyermeksereg holnap már “teenager” lesz. Olyan kérdés ez, amellyel foglalkoznunk kell, hiszen éppen napjainkban ez termel ki megrendítő tragédiákat. Problémája ez az egész világnak. A kommunista Kínának éppen úgy, mint a “vallásos” Nyugatnak. Nem csak általános világprobléma ez, hanem magyar kérdés is. A mi kérdésünk! Itt, ahol élünk, ahol gyermekeink élnek és szemünk előtt nőnek fel. Mindamellett ez vallási kérdés is, hiszen Istennek az ifjúságra is igénye van. Jézus Krisztusnak az ifjúsághoz is van izenete. Éppen a mai események, az egyetemi lázongások bizonyítják, hogy az ifjúság nem elhanyagolható része a társadalomnak. Valahol olvastam, hogy az ifjúság a döntés, az elhatározás kora. Az élet tavaszán, mindenkinek választania kell egy célt, el kell fogadnia valamilyen elvet, ki kell szemelnie a járható utat. Jaj annak az embernek, aki ifjú korában rosszul választ, rosszul dönt. Házunkat eladhatjuk és újat vehetünk, ruhánkat leválthatjuk, de életünket ki nem cserélhetjük. És minderre bizony elég rövid idő áll az ifjú rendelkezésére. “Az ifjúság elszáll ...” Sietős tehát az ifjú útja. Vegyük példázatul a bibliai gazdag ifjú történetét. Mennyire sietős az útja. Nem kertel, nem udvarol az Úrnak. Gyorsan el akarja intézni a kérdést, mely az ő életében a döntést jelenti. Mennyire egyedül van ebben a korban! Az ifjú megésem tud egyedül élni, tehát barátot keres és választ. Esetleg többet is. Az ifjúság a barátság kora is. Az ifjúságot mindig az nyerte meg, aki barátjává tudott lenni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ifjúságot a rossz barát ronthatja meg. Azt mondottam az imént, hogy az ifjúkor a döntés ideje. Dönteni az egyéniség tud. A gyermekkor után, :amidőn a döntések ideje jő, akkor döbben rá az ifjú arra, hogy mit jelent egyéniségnek, önálló személynek lenni. Ha valami, akkor ez aztán kiváltja benne az önteltséget. Majd minden ifjú azt hiszi, hogy ő mindent- tudó. De sok idő elszáll, hajam megőszül addig, mig rájövök arra, hogy mily kicsiny vagyok és mily keveset is tudok. Az ifjú ellenben Titánnak képzeli magát, tele önteltséggel és tettvággyal. Döntenie kell, dönt is, pedig még nincs hozzá mértéke. Honnan is lenne? A gyermekkor nem vezette a bölcsek kövéhez. Mit csinál tehát? Vagy elvet minden tekintélyt, — de még újat nem talál, azért bevonul a nihilbe, a hippi-társaságba, szívja a marijuanát, — vagy forradalmárrá lesz. Arra viszont még nincs ereje, hogy a képzelt új világát negalkossa. Mi volt a bibliai gazdag ifjú felé Jézus feltétele? “Tartsd meg a parancsolatokat.” — “Óh azokat megtartottam, gyerekkorom óta” — hangzik a felelet, s elképzelem, hogy a gazdag ifjú arra gondolt, amit maga körül látott és tapasztalt. Mit látna ma a gazdag ifjú? Mit lát ma a mai ifjúság? Évezredek óta jelszava a világnak a béke, az emberszeretet, a humanizmus. — És a jelen századunk két világháborúja, a ma is hulló bombák nemde megcsufolják ezeket? Az igazságosságról és a jóakaratról prédikál mindenki az UNO elnöki székétől Afrika új tábornokáig. — És mégis van zavargás, háború és az éhezők százezrei pusztulnak el. Szabadság és egyenlőség. — Vajon a szovjet uralomnál kegyetlenebb rabszolgaságot szűlt-e a történelem valaha? Mindezt látja az ifjúság. Az isteni parancsolatokat pedig valami sátáni kéz mindenütt és mindig visszájára fordítja. Szeresd az Urat a te Istenedet! Ezzel szemben nemcsak a kommunizmusban, de a vallásos világban is nyíltan hirdetik: “hagyj békét az áldozatnak”, nem kell már hinned, hiszen halott az Isten! Szeresd felebarátodat! — Használd ki a másikat ölj és könyökölj! Ne paráználkodjál! — Csak szedd a pirulát és nyugodtan űzhetsz szabadszerelmet! Aztán meg mindenki barátjává akarja tenni az ifjúságot. Először az Egyház. Minden felekezet szeretné ott látni templomában az ifjúságot, a “jövő egyházat”. De egy csésze teát sajnálunk, mert az pénzbe kerül, a hallban ne ugráljanak, mert bepiszkolódik. Viszont egyesek, akik áldoznak rájuk, bárcsak ne tennék! A szovjetben kádereket fizetnek, hogy kommunistává tegyék őket. Hol hát a megoldás? Ki az ifjúság igazi barátja? Ki az, aki a helyes úton vezeti a gyermekből ifjúvá serdülő, egyéniséggé váló személyt? Nehéz lenne a “village”-ből kötéllel hazahúzni, vagy hazapofozni a fiadat, leányodat. De arról igenis tehetsz, hogy ki ne menjen oda .Krisztust kell a gyermekednek barátjává tenned! Idejében hozd létre a barátságot köztük. Nem úgy, hogy kihasználod a vasárnap délelőttöt egy hosszabb heverészésre. Úgy sem, hogy csak káromkodásban hallja a gyermeked az Isten nevét a szádból, imádság helyett. így nem teszed soha Jézus barátjává! Akkor pedig ő választ magának társat, barátot. Vajon ki lesz a barátja a magyar ifjúságnak? A te gyermekednek? Valamelyik szakállas, mosdatlan hippi? Vagy az Élet Fejedelme? Ne szidj mást. Ne vádold a kort, a társadalmat, a világot. Ne keress kibúvót, amig tulajdon otthonodban nincs ott az Isten! Az akadály ma a szülők hitetlensége és nemtörődömsége. Az ifjúság a döntések ideje. Miért ne dönthetne Jézus mellett a te gyermeked? 5 T
