Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9-10. szám
tanult. Majd az ösztöndíjas diák visszatért a megszállott szülőföldre, vállalta az üldözött és elnyomott magyar kisebbség sorsát a Felvidéken. Jóllehet segédlelkész volt a csehszlovák kormány ezzel nem törődött és besorozták a csehslovák hadseregbe. Magyar nemzeti érzése itt is csak acélosabb erejűvé vált. Leszerelés után rozsnyói lelkész lett, majd itt is zaklatták magyar hitéért és igy fogadta el a Független Amerikai Magyar Református Egyház meghívását, hogy 1929- ben a fairporti gyülekezet lelkipásztora legyen. Huszonhat hónapos első amerikai szolgálata után visszatért származása földjére, hogy újból, mint lelkész szolgáljon a felvidéki magyar kisebbség között. Ismét zaklatás és bebörtönzés fenyegette. 1934 októberében jött vissza Amerikába, ahol New Yorkban lett lelkipásztor a 11. utcai független egyházban és vasárnap délutánonként beszolgálta a cliffside egyházat is. Majdnem három évtizeden keresztül new yorki lelkész volt. Tagadhatatlan érdemei vannak abban, hogy megmentette az elárverezéstől templomát, megőrizte népét és kitartott a legnehezebb időkben is. A nagyváros rendkívül nehéz lelkipásztori szolgálatában a magyarság ügyének fanatikus harcosa volt. Tisztelettel kell emlékeznünk az ő életének nagy küzdelmeire. Része volt abban és történelmi érdeme az, hogy mikor az uj idők nagy lehetősége elérkezett szeretett egyháza számára, készséggel keresztülvitte a new yorki két magyar egyház egyesülésének magasztos ügyét gyülekezetében és a new yorki 11 utcai gyülekezet vagyona, de népe is teljességgel és boldogabb jövő reménységével beleépülhetett a Csordás Gábor vezetése alatt megvalósult nagy new yorki független magyar református egyházba. Az egyesülés után néhány évig társlelkész volt az egyesült gyülekezetben, majd 1964 őszétől a yonkersi magyar presbiteriánus egyház lelkipásztora volt egészen haláláig. Hitében a felsőtiszavidék kegyességét képviselte. Azt a kegyességet, amelyet Pálóczi Czinke István liturgiája és zsoltárai jellemeznek legjobban. Ez a kegyesség és ez a hit él tovább a megvalósult, nagy new yorki magyar református egyházban, volt presbitereinek, egyháztagjainak szivében és szolgálatában. Ladányi Zsigmond nem halt meg, mert szolgálatának magvetése erős és áldott gyümölccsé lett és az az ügy amelynek szolgálatára ő egy életre magát elkötelezte diadalmasan él és erősödik. Hűséges tagja volt az Amerikai Magyar Református Egyesületnek. Több konvención osztályának delegátusa volt. Évtizedeken keresztül egyházmegyéje képviseletében tagja volt a Bethlen Otthon igazgatóságának is. A hűséges, rendíthetetlen magyar harcos és kegyes lelkipásztor emléke örökké élni fog az amerikai magyar re- formátusság történetében. Mi pedig vigasztaljuk egymást azzal, hogy a hűséges szolgát, a megfáradt pásztort úgy hívta haza az ő Ura: ‘jól vagyon hü szolgám, kevesen voltál hü, többre bizlak ezután, jer be, a te Uradnak örömébe . . ” Dr. Béky Zoltán I Galántay Jenő Antal Béla 1922-1968 Született Sopronban, 1922. március 26-án. Tanulmányait a budapesti Szent István Gimnáziumban és a Református Teológiai Akadémián végezte. Első lelkészképesítő bizonyítványát 1946. február 7-én, református lelkészi oklevelét 1948. február 6-án kapta. 1948. március 26-án érkezett Amerikába. Egyházi és közéleti tisztségei: az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület jegyzője 1948-ban, a Közép Egyházmegye elnöke 1961-1963, leechburgi, franklini és johnstowni szolgálata idején rádión és televízión hirdetett igét, a ligonieri nyári magyar iskolában feleségével együtt több nyáron át tanított, az Amerikai Magyar Református Egyesület windberi osztályát kezelte, johnstowni tartózkodása alatt a Magyar Egyházkerület képviseletében a Bethlen Otthon igazgatóságának tagja volt, több amerikai egyházi és közéleti fórumon dijat nyert. Gyászolják: felesége, Pál Katalin okleveles óvónő, akivel az óbudai református templomban kötött házasságot 1947. december 27-én, fiai: Jenő Dávid, István Gyula és Pál Béla, valamint édesanyja, Galántay Kornélia, aki 1957 óta lakott vele, húga, Kornélia és férje, Szigeti Tamás. Nt. Galántay Jenőt gyülekezete saját halottjának tekintette. 1968. július 22-én temették nagy részvét mellett a Flint Memorial temetőbe. Temetésén szolgálatot végeztek a következő lelkipásztorok: Paál Gyula, Szőke István és Turcsányi Gyula komái, Kecskeméthy József, György Árpád, Dr. Ludwig Artur, Bacsó Béla, Hartó András, Dr. Tóth Kálmán, sógora Szigeti Tamás és az orgonánál Kecskeméthy Józsefné. Életéből sok áldás áradt szeretteire és munkakörére. Legyen áldott emléke! MIKORON DÁVID ... Mikoron Dávid nagy búsultában, Baráti miatt volna bánatban, Panaszolkodván nagy haragjában, Ilyen könyörgést kezde ő magában: Istenem, Uram kérlek tégedet: Fordítsad reám szent szemeidet; Nagy szükségemben ne hagyj engemet, Mert megemészti nagy bánat szivemet. Csak sirok-rivok nagy nyavalyámban, Elfogyatkoztam gondolatimban, Megkeseredtem nagy búsultomban, Ellenségemre való haragomban. Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint a galamb, elrepültem volna; Hogyha az Isten engedte volna, Innét én rég elfutottam volna. Akarok inkább pusztában laknom, Vadon erdőben széjjel bujdosnom, Hogynem mint azok között lakoznom, Kik igazságot nem hagynak szólanom. Egész e város rakva haraggal, Egymásra való nagy bosszúsággal; Elhiresedett a gonoszsággal, Hozzá fogható nicsen álnoksággal. Gyakorta köztök gyűlések vannak; özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak, Isten szavával ők nem gondolnak, Mert jószágukban felfuvalkodtanak. Én pedig, Uram, hozzád kiáltok, Reggel és délben s estve könyörgök; Megszabadulást tetőled várok, Az ellenségtől mert én igen félek. Te azért lelkem, gondolatodat, Istenbe vessed bizodalmadat: Rólad elvészi minden terhedet És meghallgatja könyörgésedet. Igaz vagy, Uram, ítéletedben: A vérszopókat ő idejükben Te meg nem áldod szerencséjükben; Hosszú életük nem lészen a földön. Az igazakat te mind megtartod, A kegyeseket megoltalmazod, A szegényeket felmagasztalod, A kevélyeket aláhajigálod. Ha egy kevéssé megkeseríted, Az égő tűzben el-bétaszitod: Nagy hamarsággal onnét kivonszod Nagy tisztességre ismét felemeled. Szent Dávid irta a Zsoltárkönyvben, ötvenötödik dicséretében, Melyből a hivek, keserűségben, Vigasztalásért szerzők igy versekben. KECSKEMÉTI VÉG MIHÁLY 1560 körül (Psalmus Hungaricus az 55. zsoltár alapján) 9