Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7-8. szám
KIÁLTVÁNY Az Amerikia Magyar Református Egyesület közgyűlése az alábbi KIÁLTVÁNNYAL fordult az amerikai, óhazai és világ minden táján szétszórt magyarság felé. Testvérek! Mi, az immár 72 esztendős Amerikai Magyar Református Egyesület közössége szólunk Hozzátok, amerikai magyarok amerikai magyarokhoz, ebben a gyakorta ros- kasztóan nehéz eleve belrendeltségben sorstársaitok. Mivel az Ur Isten világában véletlenül semmi sem történik: valljuk, hogy ő rendelt bennünket ide; céllal— “eme jó és tágas földre”, “olyan földre, amelyen nem nyomorogva esszük kenyerünket és ahol semmiben sem szűkölködünk (5 Móz. 8. 9.) s amely nekünk munkánk és tisztességünk után tisztességet adott és ad. Hogy ennek a földnek, a Washington és Lincoln országának szeretetében, hozzá való fenntartás nélküli hűségűnkben egyek vagyunk; hogy a szabadságot, rendet és törvényt, az igazságot az ő értelmezésük szerint értelmezzük: magától értetődőnek tartjuk; mert mint akik a Bethlenek, Rákócziak és Kossuthok, a Fabriczi Kovács Mi- hályok és Zágonyi Károlyok népéből valók vagyunk, magyarságunk minket ezekre kötelez. De fenntartás nélküli amerikaiságunk mellett magyar hátterünk még másra is hitlevél. Arra, hogy egyek legyünk az egymásért való felelősségben, az egymás terhe hordozásában első sorban kanadai véreinkkel, mert hiszen két országunk földrajzi összefüggése a mindkét nyelvünk azonossága erre egyenesen kötelez. És mert politikai felépitettségében csaknem azonos eme két testvérország magyar hátterű népe szellemi kincsekben, anyagi javakban soha gazdagabb nem volt, mint éppen napjainkban: — az pedig egyenesen atyánkfiái vérét a mi kezünkből számonve- vő Isten parancsa, hogy egyesitett erőnkkel hóna alá nyúljunk az ebben a pillanatban öt földrészen huszonhat országban szétszórt népünknek. Hónuk alá nyúljunk imádságunk mellett nemcsak jó szóval, de anyagi erőnkkel, mert az ő megmaradásukban van a mi megmaradásunk is. S utoljára, de nem utolsó sorban szólunk az ötfelé szabdalt régi földünk kereszthordozó magyarságához, a meg nem alkuvókhoz, a “babiloni állókép” előtt térdet, fejet nem hajtőkhöz. Számon tartjuk őket. De nem Ítélünk, mert nem akarunk Ítéltetni. Nem vonjuk kétségbe, hogy gyengék gyengesége, a kényszerű külső máz alatt is Istenét félő, önvérét szerető magyar maradhat a szív. A történelem Ura az Isten, aki megcsufolhatatlan. A holnapot, az eseményeket ő formálja. Mi csak eszközök akarunk lenni az ő kezében; eszközök, akiken keresztül a Ti megmaradásotokat, eljövendő szabadulásotokat munkálja. Ez az, amire mi az Amerikai Magyar Református Egyesület közössége elkötelezzük magunkat s ez az, amiben való részestársakul óhajtunk látni minden emberséges magyart a Szent Háromság egy Isten segítségével, jól tudván, hogy magyarságunk csak a keresztyénséggel fémjelezve marad meg.
