Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

DR. BÉKY ZOLTÁN: KARÁCSONYI ÜZENET: 1967-BEN Karácsonykor azt ünnepeljük meg, hogy maga, az örökkévaló Isten cselekedett. Azt ünnepeljük meg, hogy a mennyei Édesatya a legdrágább ajándékot adta minékünk, az Ő Egyetlenegy Fiát. Lássuk csak meg, hogy a karácsony evangéliumának mi a korszerűsége és a jelentősége a ma embere számára? Szülőhazánk földjén, a hivatalosok, a világ feje­delmei, hogy bibliai kifejezéssel éljünk, sietnek vála­szolni: semmi. Megengedik, hogy átlátszó, hamis és hazug békepropagandájuknak megfelelően “népek meg­békéléséről” vezércikkezzenek, de a Názáretiről, az áldott bethlehemi Gyermekről, aztán többet mondani nem lehet. A keresztyén egyházak csupán a szigorú értelemben vett templomi istentiszteletek keretében te­hetnek bizonyságot a megszületett Isten Fiúról. A materiálista világnézet folyóiratában, a Buda­pesten megjelenő Világosságban már sokszor leírták ezt a próféciát: biztosan eljön az az idő, hogy nem lesz többé Isten-hit, vallás és hivő emberiség a földön. Ma már többször azt is megprófétálják, hogy ez az időpont Magyarországon hamarosan be is következik. Sőt a tudományos materiálizmus világnézeti szócsöve még ennél is tovább megy, amikor azt a kijelentést kockáztatja meg: “Létrejöttek tehát annak alapjai, hogy az egyes ember világosan lássa a fejlődés távla­tait, megismerje helyét a társadalomban, tudja, hogy a jövő mit hoz, mire számíthat, s egyéni vágyait, terveit beillesztheti az átfogó tervekbe, összhangba hozhatja velük.” A jövő embere, igy ir az a folyóirat, “tudja, hogy a jövő mit hoz.” Itt az történik, hogy a “tudomány nevében” az ember a jövő korlátlan urának szerepében kíván tetszelegni saját maga előtt. Sokszor érte már vád a keresztyén egyházat, hogy az örökéletből jól megél itt a földön. Lehet, hogy voltak történelmi korok, amikor ez a vád nem is volt egészen alaptalan, már ami az egyház vezetőit illeti, de ezt az állítást egyetlenegy ilyen elitéit egyházi ve­zető ember sem kockáztatta meg soha, hogy “tudja a jövő mit hoz, mire számíthat...” A keresztyén ember karácsonyi ünneplésének kö­zéppontjában mindég a testté lett Ige meghirdetése áll, mint a bibliai ige mondja: “mikor azonban eljött az Időnek teljessége....” “Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk, — és láttuk az Ő dicsőségét.” Figyeljünk csak erre az alapvető és lényeges különbségre a ke­resztyén és az ateista, materiálista kommunizmus bi­zonyságtételében. A keresztyén evangélium nem egy még nem létező, csak eljövendő, akár földi, akár meny- nyei tökéletes emberi paradicsom képzelt világát hirdeti, s ha ezt tenné, akkor engedetlenül elhanyagolná hiva­tását a földön. Karácsony, husvét és pünkösd történései már az időben egyszer megtörtént nagy isteni cselek­vésekre, tényekre mutatnak rá. Az időnek teljessége már eljött. A keresztyén hit és igehirdetés mindég a testté lett Igéről szól. Ha ezt komolyan mérlegeljük, akkor a tudomány­talannak csúfolt vallásos gondolkozás történelme gyö­kerező, valóságos bizonyságtételen alapszik, nem úgy mint az a kommunizmus, amelyik végeredményben még egy meg nem valósult, be nem bizonyított, nem létező és soha megnemvalósulandó földi paradicsom ábrándjával próbálja megalapozni tudományos és törté­nelmi voltát. Ha nem is a világ fejedelmei és hivatalosai részé­ről, de amerikai hazánk földjén is itt van az örökös kisértés, hogy a karácsony evangéliumából kilopják hitetlen emberek: a megszületett Isten Fiúról szóló boldog evangéliumot. Magukat hittudósainak nevező emberek szégyenletesen azt tanítják teológiákon, főis­kolákon: az Isten halott. Karácsony üzleti kizsákmá­nyolása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy minél kevesebb lelki tartalom, mély és megújító, boldog öröm töltse be a sziveket. A keresztyén embernek, a kommunista elnyoma­tásban is, de a nyugati szabad világban is bizonyság­tevőnek kell lennie. S nekünk amerikai magyaroknak kétszeres ez a hivatásunk: mert szólnunk kell elhall­gattatott, elnyomott testvéreink helyett is, az ő ne­vükben is, ő érettük is, akiket nem szabad és nem lehet, hogy elhagyjunk és akikért való törődést valaha is feladjuk. Nem köthetünk tehát sohasem kompromisszumot a Sötétség fejedelmével, mert úgy csak Isten dicsőségét rövidítjük meg. Nem köthetünk kompromisszumot az isteni béke ellenségeivel, mégha a béke jelszavával takargatják is terveiket az egész világ meghódítására. Legyen a mi karácsonyunk 1967-ben igaz és ben­sőséges! Keressük tehát azt az utat, amely Istennek dicső­ségére van! Szolgáljuk az igazi, isteni békességnek ügyét a földön: amely azt jelenti oszthatatlan és teljes szabad­ság minden népnek és nemzetnek, közötte a mi szü­lőföldünk népének! S legyünk az isteni jóakaratnak, melyet hozzánk Jézus Krisztusban a történelemben, valóságosan is megbizonyitott szószólói, bizonyságtevői mindég és mindenütt ahová bennünket Isten elvezérelt. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom