Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
S’ - • *—íz epiro ESZENYI LÁSZLÓ: dalom— jASZLÓ: KÖNYVISMERTETÉS TROMBITÁS DEZSŐ: “ITT ÉS MA.” 126 oldal. Molnár J. Nyomdájából, München. A borítólap Szalay Gyula grafikusművész munkája. Úgy adták kezembe ezt az egyszerű, de ízlésesen kiállított kötetet, mint pré- dikációs könyvet. Trombitás Dezső elismert tekintélye és a velem született olvasási szomj vittek rá, hogy legnagyobb elfoglaltságom közepette azonnal “beleolvassak”. Először csak átfutva az első sorokat, azután tüzetesebben, gondolkodva, újra átolvasva, megdöbbenve, vitatkozva, egyetértve vagy tiltakozva, de mindvégig lebilicselve mindattól, amit ez a hatalmas tudásu lelkipásztor és lélekbúvár tár elénk kíméletlen őszinteséggel. Mert Trombitás Dezső nem prédikációkat irt lelkésztestvérei esetleges kisegítésére, hanem kivételes képességgel veszi bonckés alá mindazokat a problmákat, melyekkel valamennyiünknek szembe kell néznünk ITT ÉS MA, ahová az Ur akaratából rendeltettünk. Ez a könyv egy mélységesen és okoskodás nélkül hivő lélek bizonyságtétele. Újszerű igehirdetés (Események Tükrében, folyt.) DR. UJFALUSY GÁBOR 1911—1967 Az erdélyi Szilágyság szülöttje volt, a második világháború elől jött át az uj hazába, mert nem kívánt oláh katonaként magyar testvérei ellen harcolni. Kisebbségi sorban nevelkedett, Kolozsváron szerezte meg a jogi doktorátust. 1944-ben lépett Egyesületünk szolgálatába s vasszorgalmával, alapos tudásával hamarosan a főkönyvelői állásba került. 1960-ban képességeinek és előképzettségének jobban megfelelő biztosítási szakértői helyre vette fel az egyik amerikai cég, de mi mindig mint egyik értékes munkatársunkra gondoltunk rá haláláig, mely általános részvétet keltett központi hivatalunkban. Ez a sok irányban rendkívüli tehetséget eláruló ember legjobb tudása szerint igyekezett jó és igazi amerikaivá válni, de szive mélyén kitörölhetetlenül élt az ősi föld természetes vonzása és ebben a kettősségben lassan idegileg teljesen felmorzsolódott. Sokat szenvedett magyar lelke előbb halt meg, mint hatalmas fizikuma végleg felmondta volna a szolgálatot. Testvérünkként gyászoljuk. (Eszenyi) a legpatinásabb kálvinista szellemben. Trombitás Dezső nem kívülről vagy épen felülről szól hozzánk a lelkészt hagyományosan megillető kiváltságos magasságból, hanem mint esendőségében velünk azonos, a kisértésekkel és bűnökkel maga is nehezen harcoló embertársunk, mint a “mi Urunk hivatalos bár, de méltatlan szolgája.” És talán épen ezért érezzük mindjárt olyan nagyon közelállónak magunkhoz őt és mindazt, amit ir és mond. Trombitás Dezső benne él a mi bonyolult életünkben s ismeri annak minden szivdobbanását. Kutató szemét nem kerüli el zsákutcába jutott amerikai társadalmunk és ide szakadt heterogén magyarságunk egyetlen jelentős problémája sem. Az Ige tiszta tükrét tartja isten- képüségünket vesztett modern önmagunk elé, hogy lássuk meg a magunképitette falanszter minden gyötrő lelki sivárságát, a lassan belénk gyökeredzett szüntelen félelmet, melytől oly sok féleképen próbálunk szabadulni. Az áltudós nevetségesen szűk ismereteire támaszkodva igyekszik semmibe venni az egyszer számon- kérő Legfelsőbb Lény létezését. A bomlott agyú theológus hetyke megállapítása, hogy “az Isten halott”, úgy hat, mint sötét szobába tévedt riadt gyerek fütyülése. Sokan szeszben, sexben, kábító szerekben való tobzódásban keresnek menekülést, de ez az ut rendszerint az öngyilkosságba vezet. Milyen kevesen járják azt a keskeny utat, melyre a szerző az idősebb testvér féltő aggodalmával igyekszik ráterelni bennünket és amelyen Krisztus az iránytű. Megrázó képet fest a fiatal nemzedékről, melynek soraiban “a középszerűség és tehetségtelenség emeli magasra magát, nyelvet öltve a század felé a négy haj- vágásra szoruló Beatles-ben.” Drámai erejű leírást ad a stádiumokban őrjöngő gyerekemberek tízezreiről, kik az afrikai dzsungellakók primitivitásán tultéve beteges extázisba esnek kedvenc gitárosaik együgyü dalaitól, “közben az arénán ömlik a vére a Humánumnak, Kultúrának, Léleknek, Jövőnek.” S alig akad ifjú ember, aki szembe merne fordulni ezzel a beteges irányzattal. Trombitás Dezső nem a mindenkori árral úszó “reálpolitikát” hirdeti, hanem Isten örök törvényei szerint keresi az eligazodást közösségünk számára. Lerántja a leplet az Írástudók árulásáról, kik farizeus szemforgatással csürik-csavarják az Igét a gyülekezet szájaize szerint, hogy több és magasabb adót fizető tagságra tegyenek szert. Félelem nélkül ad útmutatást politikai magatartásunkra is. “Ha igaz az a szólam, hogy ma hidegháborúban élünk, akkor az is igaz, hogy hadiállapot van. És amikor hadiállapot van, csak őrültek kísérlik meg, hogy a szembenlévő lövészárokba átránduljanak árukat cserélni és csevegni.” Végül van egy speciális amerikai magyar jelentősége is ennek a munkának. A történelmi kálvinista egyházszervezet atomjai a gyülekezetek, melyeknek élete, mint atommag körül, a lelkipásztor körül forog. Itt részletezni nem kívánt okokból a lelkészhiány növekvőben van, egyre több a beszolgált amerikai magyar református gyülekezetek száma s a helyzet közeli javulásával józanul nem is lehet számolni. Az elkerülhetetlennek látszó válság idején az egyetlen áthidaló megoldás a világi vezetők sokkal fokozottabb gyülekezeti szolgálata lehet, más szóval az egyetemes papság elvének egyre intenzivebb alkalmazása egyházi életünkben. De erre idejében fel kellene készülni. És ebben a felkészülésben Trombitás Dezső könyve a kiképzendő uj vezetők legjobb tansegédlete. Ezért volna nagyon fontos könyvének angol nyelvre való átültetése és terjesztése. Az ITT ÉS MA az utóbbi évek egyházi irodalmának legkimagaslóbb alkotása. Reméljük, hogy lelki örökségünknek átadását szolgáló újabb Írásait hamarosan olvashatjuk. * FÜRY LAJOS: “GYÖNGYKALÁRIS”. 223 oldal. Ledermüller Oliver nyomdájából, München. Füry Lajos, emigrációnk egyik legtermékenyebb Írója, újabb novellás kötettel örvendeztette meg népes olvasó táborát. A Gyöngykaláris találó cim. Olyanok Ízesen humoros elbeszélései, mint a falusi fehérnép nyakát díszítő kaláris színes, tarka üveggyöngy szemei. A szerző—amint azt bevezető soraiban említi—pesti gyerek volt, de éveken át járva a falut, nemcsak ismerője, hanem valóságos szerelmese lett a vidéki magyar életnek. Az ország minden zugában akadtak barátai, csaknem mindenütt történt vele valami megható vagy kacagtató esemény és igy elbeszélésein mindig érezzük a személyes átélés valószínűségét. Pompás jellemfestő erővel filmszerűen vonultatja fel történeteiben a falu jellegzetes figuráit. Szinte látjuk a szájas- kodó feleségét rendre tanító Bika Gergelyt, az elnyühetetlen magyar őserő megtestesítőjét Markos Andrást, a lóvá- sárlásban jártas agyafúrt Cibulya Gergelyt, a falusi elöljáróságot és sorban a többieket. Visszavisz a szerző az emlékezés szárnyán a három napig tartó úri muriba, a tüzoltóbálba, a kecskeméti 7
