Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
OTTHON, SÁROSPATAKON Irta: Szabóné Lévay Margit Minden özvegység felmérhetetlen fájdalom. De költő özvegyévé lenni nem csak fájdalommal, de kötelességgel is jár. Irodalmi müveinek, Írói hagyatékának leltározása és rendeltetése helyére juttatása mind az özvegyre hárul. Mégha szülőföldjén marad özvegyen a honi földben nyugvó költő hitvese, még abban az esetben is nagy s lelkileg nehéz munka hagyatékának pontos osztályozása, elrendezése, hát még akkor, ha külföldön, egy hosszú alkotó élet után áll be a halál, kétszerié nehezebb az özvegyre hárult hitvesi kötelesség: hűen elvégezni a megbízatást. Idegen ország idegen nyelvű légkörében lehet-e maradandó értéke egy magyarköltő müveinek a költő halála után!? Hiszen honfitársait annyira lefoglalja élethajszájuk, hogy egy-egy költő, avagy iró halála csak pillanatra döbbenti szivén őket s a költővel együtt temetik, el a költeményeit is. Ez aggasztotta Szabó Lászlót és költő társait, mely aggodalmuknak nem egyszer adtak kifejezést leveleikben. Otthon, Sárospatakon! Szabó László otthona 12 éven át a pataki főiskola volt és az maradt egész életén keresztül. Szinte inspirálta költészetét az a rajongó szeretet, amit Alma Mátere iránt érzett. Dicséretére lenni! ez volt minden vágya. Elérte. Mint lelkipásztor ő az első és mindeddig az egyetlen, aki emeritus lelkipásztora a közel 500 éves pataki főiskolának. És mint költő, irodalmilag elismerten aratta sikereit. Az Arany János Társaság rendes tagjául választotta 1931 októberében; Csaba Királyfit és A Te Gyöngyeid verskötetét kiadta. A Kisfaludy Társaságnak csak azért nem lett rendes tagja, mivel nevezett Társaság alapszabálya szerint külföldön élő költő, iró csak, tiszteletbeli tag lehet. Tudtunkkal, Szabó Lászlón kivül Kemény György és Szécskay György tagjai a Petőfi Társaságnak. Ezzel nem azt jelzem, hogy nem költő az, aki nem tagja valamelyik Irodalmi Társaságnak, azonban— szerény nézetem szerint, mégis a halhatatlanság egy babérága a költő homlokán. Mint napjainkban a Kossuth Dij az. Otthon! 1966 tavaszán érkezett Sárospatakra Szabó László hagyatéka A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete védelme alatt. — “A M.T.A. Irodalomtörténeti Intézete készséggel támogatja és helyesli az U.S.A.-ban elhunyt Szabó László papköltő hagyatékának hazahozatalát. Mindenképpen üdvözlendő az a nemes elhatározás, hogy e gyűjtemény hazai könyvtárban kerüljön elhelyezésre . .. A M.T.A. Irodalomtörténeti Intézete kivánsága az, hogy minden illetékes szerv kisérje segitő figyelemmel e küldemény hazaérkezését..stb. Nevezett Intézet hivatalos pecsétje és az Akadémia Igazgató helyettesének — dr. Klaniczay Tibor — aláirása hitelesíti ez értékes okmányt. Természetes, hogy az irodalom eme legfelsőbb fórumának védnöksége alatt 4 hiánytalanul érkezett rendeltetési helyére a hagyaték. A költő személyes Múzsája a hagyaték minden darabját vízhatlan plasztik zacskóba téve rakta egy fémládába, számozott sorrendben: 9 megjelent verskötete kéziratát; 15 kötet verset kéziratban; (1,238 vers) 3 kötet próza: “Gondolatok”, “Elmélkedések” cimen; a költő életrajza: Perencia hőse; a CL zsoltár modern nyelvezetben; az Énekek Éneke 32 énekben; és 406 irodalmi levél: költőtársaival, otthoni és itteni barátainkkal váltott levelek s az ő leveleiből egypár másolat. Müveivel együtt mentek a megjelent 9 kötet kritikáit tartalmazó Irodalmi Szemlék, a Pesti hírlapok kiváló tollú mübirálatai, hazai és itteni egyházi lapjaink, és itteni heti és napi hírlapjaink méltatásai; diákdolgozatai, amerikai diplomája — Rutgers Univ. Mindent hazaküldtem, ami lekipásztori és költészeti bizonysága 81 éves termékeny élete alkotásainak. Felajánlották az országos Szécshenyi Könyvtár kézirattárát, “ahol inkább búvárkodnak irodalom kutatók, mint vidéki könyvtárakban”; szó volt a Ráday Könyvtár-bani elhelyezésről is, azonban mindkét esetben a költő kivánsága ellen rendelkeztünk volna. Az ő kivánsága szerint csakis a pataki főiskola könyvtár Múzeumában, illetve magában a főiskolában töltheti be rendeltetését. Igaz, jelenleg nem valósítható meg abban a formában, ahogy meghagyatott, hogy Alapítvány-ként ösztöndíjul szolgáljon. Azonban Alapítvány helyett “örök Letét”ként illeti a tulajdonjog a pataki főiskolát. “Mely külön köteles kezelni a kéziratokat, illetve a teljes hagyományt. A müvek kiadására vonatkozólag az Arany János Emlékmúzeum mindenkori igazgatóságával dönt”. Valójában, mint “Letét” is az eredeti célt szolgálja majd: “A müvekből származó jövedelemből a lelkipásztori pályára lépő ifjakat segélyezni, és a szegényebb lelkipásztorok tudományos szükségleteit segély formában eszközölni”. Olyan ez is mint az Irodalmi Társaságok Irodalmi “Em- lékmuzeum”-má nevezése. Az “Alapit- vány”-ból “Letét” lett. Mindez hivatalos utón van végren- deletileg, okiratokkal és tanukkal mindkét részről hitelesítve. Nem volt kis- munka! Egyedül! Egyetlen segitő társ a szeretet. De milyen áldott segitő társ! Mindenre kiterjedt a figyelme. Nem csak a bennem munkálkodó szeretet volt fáradthatatlan, az érdekünkben, munkálkodó otthoniak szeretete is az volt. — “A magyar irodalom érdeke, hogy a Szabó László és neje irodalmi hagyatéka itthon legyen”. — Írták illetékes helyről. Két pálmaág! A szeretet két nemes Pálma ága: Dr. Törös László, tanár, az Arany J. Emlékmúzeum igazgatója, és Dr. Ujszászy Kálmán, a pataki Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek nt. igazgatója. Az első: irodalmi összeköttetéseivel könnyen, mint egy lélekzetvétel, szerezte meg a M.T.A. Irodalomtörténeti Intézete hivatalos jóváhagyását és védnökségét a hagyaték, veszély-mentes hazaérkezté- hez; a másik: vállalkozott örömmel a fémládába lakatolt hagyaték Patakra vitelére. Kezdettől ez volt a legnagyobb gondom! Naponként imádkoztam, mig pa- kolgattam és jegyeztem sorrendbe a müveket . . . Istenem! küldj Valakit, akiben megbízhatok.. S egy napon, kapom az értesítést: “Előadói körútra megyek a U.S.-be s igy örömmel vállalkozom a hagyaték hazavitelére . . . Dr. Ujszászy Kálmán”. Hittem, hogy az Isten küldöttje — számunkra. Meg- bizhatnék-e bárki másban maradéktalanul!? Nem! Hiszen onnan jön és oda megy vissza, ahová Lacim hagyatékának kell hazajutnia: a pataki főiskola Könyvtár Múzeumába, melynek ő, Dr. Ujszászy Kálmán az igazgatója. öröm és bánat egymást váltják . . . Hálatelt öröm, hogy a hagyaték otthon van édes szülőhazánkban. De micsoda űrt hagyott maga után! Megválni tőlük! De legépeltem “Te az Egyetlen” kötet verseit, szerelmünk első termékeit; és még külön száz versét; óh, de nehéz volt a válogatása! Melyiket, melyiket, mikor mindegyik kedvese a szivemnek. Most mégis boldog vagyok! Lacim a pataki Kollégiumban van. Otthon! Ott, ahová visszavágyott . . . Ama hegyi Patakhoz, melyet a tudás, a tudomány hírneves tudósai világhírű Folyová növesztettek. Igaz, másképpen terveztük a hazamenetelt: Együtt menni haza! De Isten igy rendelte el — eleve. Egyedül ment és mégis együtt vagyunk és együtt leszünk.... — Magasodj fel bennem az égig! — írja egyik versében. — “... örültünk, hogy Szabó László nt. asszony irodalmi hagyatéka is nagynevű férje mellett méltón nyert elhelyezést”, — Írják otthonról, Sárospatakról. A Liliom Liliomban a Krisztus lelke Világítja át a sötétet, Benne gyönyörködő szerelme Bus szivemen is átfehérlett. Mikor merengő esti csendben Csodálkozva előtte álltam, Mintha szép lelkét láttam volna Ez egyszerű pompás virágban. Mily semmivé törpült szememben Királyok, dísze, ragyogása, Ily bűvölő ékes ruhának Királynőkön sincsen ma mása. Kelyhe imázó illatával Azért tündöklik igy az estbe, Jézus az, ki keblére tűzte, Hiúság ezt el ne felejtse. Hogy aki él fertők ölében, És elmerül a szennyben állig, Döbbenjen rá szép életére, Mocsárban is tisztán virágzik. És aki kevély, páva díszben, Makacs, megrögzött, renyhe, vásott, Mint a liliom a mocsárban, Virítsa ki a tisztaságot. így lesz méltó liliom arra, Hogy Krisztus tűzze fel szivére, Vére gyöngyöző harmatában Teljes virágzását elérje. Szabó László
