Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
^iz <S*seményel LJillírében — VEZÉRTESTÜLETÜNK JÖVŐT ÉPÍTŐ HATÁROZATAI Füttyszóra a fekete puli kikeritette a nyájból Miklós bátyót, a jövő ilyenkorra vezérürünek szánt birkát. Derék állat volt. Tetszett a halálnak. — No, ha már odaadtad, hozd is el, mert én élőt nem cipelhetek. A juhász hirtelen arra gondolt, hogy akkor nem is tudná elvini a birkát, de az esze egyszerre másként vágott, amikor felderengett benne, hogy holtan viszont akár őt is elvihetné. Nem lenne jó figurázni a halállal. Ledöntötte a birkát, a négy lábát páronként összefogta és a nehéz testet a nyakába lendítette. így indult el a halál után, aki egyenesen a pusztaszéli temetőnek tartott. Itt volt a lakása. Hamar megérkeztek. A juhász letette a birkát és mint útközben már elhatározta, megkérdezte a haláltól, hogy honnan tudja: mikor kell el vinnie az embereket. — Igen egyszerű a dolog, — mondta a halál és a temető mögött elterülő mákföldre mutatott. Volt azon annyi mák, hogy sok. A soknál is sokabb. Töméntelen. Nem egyformán voltak növendőben. Akadt igen zsenge is köztük, mások éppen érőben voltak, vagy már beértek. Ha a szellő megrázta őket, hullott belőlük a mag, a sok kis apró mákszem. A halál elmondta a juhásznak, hogy minden mákgubában egy ember élete van bezárva. Amikor a gubából az utolsó mákszem is kiszóródik, az ember élete véget ér. Neki akkor kell elmennie az emberért. — Megmutatnád nekem, hogy melyik mákgubában van bezárva az én életem? — kérdezte a juhász. — Megmutathatom, ha éppen úgy akarod, bár nem lesz jó előre tudnod, hogy mikor megyek el majd érted is. A juhász nem törődött a figyelmeztetéssel. Lesz, ami lesz, — gondolta. Látni akarta maga mákgubáját. A halál egy jó pohos növényre mutatott. Már érett volt, ami barna színéről is látszott, de a szárán lévő levelek még élénken zöl- deltek. A juhász odament és megrázta a gubát. Tömören zörögtek benne a mákszemek. Még sok volt benne, igen sok, Hosszú lesz az életed, árulkodott neki a mákguba. A juhásznak sem kellett több. Visszament a halál udvarába, ahol a birkát letette, újból a nyakába kerítette az állatot és elindult vele hazafelé a pusztába. A halál rákiáltott: — Teszed le azonnal a birkát! — Majd csak akkor, ha a mákgubámból az utolsó szem is kiszóródott. Méregbe gurult a halál és a méregtől még jobban elcsunyult az arca. Félelmetesebb lett, de a juhász ezzel nem tördött. Neki még nem árthatott a halál .. . Eddig a mese. És mi a tanulság? A halál eszén is túl lehet járni, amikor még jókor van! Április 3-tól 7-ig terjedő időben tartotta Vezértestületünk tavaszi gyűlését Egyesületünk központi székházában: a washingtoni Kossuth Házban. A megnyitó áhitat keretében, melyen a vezértestületi tagok és központi hivatalnokok együttesen vettek részt, Nt. Kecs- keméthy József, titkár bibliát olvasott, Dr. Béky Zoltán, elnök pedig igét hirdetett. A rövid istentiszteletet követően a három uj hivatalnok: Pál Irén, Dr. Har- sányi Pálné és Junghans Tibor tette le hivatali esküjét. A főtisztviselők és szakértők jelentéseinek meghallgatása után az elnök által kijelölt bizottságok ejtették meg szokásos vizsgálataikat a központi hivatalokban. Ennek során nemcsak az elmúlt év eredményeit mérték le, hanem alapos tájékoztatást nyertek egyesületi jövőnket építő döntéseik meghozatalához is. Általában örömmel került megállapításra, hogy EGYESÜLETÜNK AZ ELMÚLT 1966. ÉVBEN IS MINDEN LÉNYEGES TERÜLETEN ELÖHALADÁST TETT. Érvényben lévő biztosításunk $46,429,031-ra, vagyonunk $14,507,818-ra emelkedett. A már eddig is páratlanul magas kamathozadékunk 4.46 %-ról 4.48 %-ra szökött fel. Javult értékelésünk (110.08) és halandósági tapasztalatunk is kiváló szinten maradt. Vezértestületünk leglényegesebb határozatai taglétszámunk és érvényben lévő biztosításunk emelésére irányultak. Két uj, úgy nevezett “divatos” biztosítási tervet vezetünk be hamarosan, hogy versenyképességünket növeljük. Szervezőink bizonyos beosztással “Fraternal Insurance Counsellor”-okká lesznek kiképezve, hogy szakismereteiket bármely más biztosítási intézmény képviselőivel sikerrel mérhessék össze. Egyesületünk vezetősége még nagyobb súlyt kíván helyezni a jövőben ifjúságunk megnyerésére. Ezt a célt leghatásosabban egy nyári tábor szolgálná, melynek felállítására sajnos ez évben még nem kerülhet sor. Épen ezért Vezértestületünk az évek óta rendszeresen folyósítót segély összegét felemelte s az 1967-es évben a két amerikai denomináció ifjúságának 1,000-1,000, a kanadai fiataloknak pedig $500-t szavazott meg táborozás céljára. Ilyen módon kívánunk hozzájárulni az uj nemzedék vallásos és magyar szellemű neveléséhez, mely amerikai és magyar jövendők egyetlen biztos fundamentuma.. Részletes lemérésre kerültek Kanadában elért szervezési eredményeink és alapos megfontolás után az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy a munkát a jelenlegi keretek között változatlan lendülettel folytatni kell. Örömmel jelenthetjük tagjainknak és olvasóinknak ,hogy a Ligonierban felállítandó nyomdaépület részletes tervei elkészültek, azokat Vezértestületünk felülbírálta és jóváhagyta. Az épület minden emberi számítás szerint a szeptemberi gyűlések idejére már tető alá kerül s igy az üzem megkezdésével még ez év végén számolni lehet. A Magyarországi Református Egyház 400 éves évfordulójával kapcsolatosan Vezértestületünk számos hozzászólást és megvilágitást hallgatott meg. Az összes körülményeket alaposan megfontolva úgy érezte, hogy a Lelki Édesanya nagy ünnepe alkalmával amerikai magyar re- formátusságunk egyháztársadalmi intézménye nem maradhat néma. Épen ezért felkérte Dr. Béky Zoltán elnököt, hogy tolmácsolja hivatalos lapunk és az amerikai magyar sajtó hasábjain, valamint az óhazába programot sugárzó két rádió hullámain keresztül Egyesületünk tagságának ünnepi köszöntését Magyarországon élő református testvéreinknek. Ezt a testvéri köszöntést jelenlegi lapszámunkban közöljük. A következő közgyűlés julius 8-tól 12-ig lesz megtartva Ligonierban. A részletekre vonatkozóan őszi gyűlésünk fog intézkedni. Eseményekben gazdag és problémákban bővelkedő 701ik évfordulói esztendőnket az Úristen iránti mélységes hálával zártuk le és a Benne vetett rendületlen hittel folytatjuk munkánkat azoknak a céloknak elérésére, melyekre kirendeltettünk. Eszenyi László, a Vezértestület jegyzője Elnökünk gyásza Hosszas szenvedés után 88 éves korában elhunyt az Ó-hazában id. Béky Sán- dorné született Szabó Jolán, Ft. Dr. Béky Zoltán, Egyesületünk elnökének édesanyja. A temetési szertartást Ft. Ráski Sándor a tiszáninneni egyházkerület püspöke végezte Miskolcon, ahonnan az elhunyt földi maradványait a hernád- szentandrási családi sírboltba helyezték örök nyugalomra. A trentoni egyházban, amelynek Béky püspök 37 éven át volt lelkipásztora, Nt. Kovács István gyászistentisztelet keretében emlékezett meg az elhunytról. Elnökünk gyászában részvéttel osztozik Egyesületünk teljes tisztikara és tagsága. Ezúton is kinyilvánított részvétünk mellett az elhunytnak csendes, békés pihenést, a gyászolóknak pedig vigasztalást kérünk Istentől. 4
