Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
Uj köntösben Irta: Szabóné Lévay Margit Uj köntösben köszönt be Ref. Egyesületünk testvéri közösségének hivatalos havilapja, a Testvériség. Harmadik köntöse ez, amióta missziói hivatását megkezdte. Első köntöse a komoly bemutatkozás hivatalos öltözéke volt. Fehérfekete: Születéstől halálig tartó Ígéret és fogadalom. A második köntöse modernebb, hogy ne mondjam “mini” formában szerkesztett volt. De tartalmában, mint kezdettől kezdve, a lelki, a szellemi testvériséget építő hittel telten jelent meg hónopról-hónapra. Tetszetős, szép köntös volt. Méltón dicsérte kiváló tervezőjét: Szerkesztőjét. Harmadik uj köntösét nem azért kapta a Testvériség mintha az első kettő elavult volna. Nem! Hanem, mintahogy az uralkodók koronázási öltözete múzeumi emlék lesz, a Testvériség két döbbeni köntöse is Egyesületünk Múzeuma egyik vitrinjébe helyezve történelmi Emlékké lett. Tetszik nekem az uj köntösöd, Testvériség. Kék és fehér, A kékszin a hűség színe; a fehér a lelkiséget szimMAGYAR BÁL WASHINGTONBAN Az amerikai fővárosban tavaly tartották az első magyar bált, az akkor megalakulóban levő Amerikai-Magyar Kulturális Központ javára. Ez az uj szervezet politikamentes programmjával azt a célt kívánja szolgálni, hogy a magyar kultúrát és tudományt, amellyel a bevándorlók hosszú évtizedeken át oly nagymértékben hozzájárultak az amerikai élethez, a magyarszármazásu amerikaiakban — és nem utolsósorban azok gyermekeiben — ébrentartsa, illetve az érdeklődő amerikaiakkal megismertesse. Az idei magyar bált már az azóta megalakult és Washingtonban bejegyzett Amerikai-Magyar Kulturális Központ rendezte. A bálra március 31.-én került sor, a Shoreham-szálló Regency-báltermében. Fővédnökségét John W. McCormack, a képviselőház elnöke és W. Averell Harriman, rendkívüli nagykövet vállalta. A védnökök sorában többek között tizenhárom külföldi nagykövet, tizenöt szenátor, tizennyolc képviselő, Virginia állam kormányzója, magasrangu egyházi személyek, valamint az amerikai magyar közélet kiválóságai szerepeltek. A bál elnöke Dr. Hám Tibor, az Amerikai-Magyar Kulturális Központ végrehajtóbizottságárak elnöke, társelnökei pedig Maiéter Pálné és Eszenyi László voltak. A bál előtt az összes vendég részére egyórás, általános koktélpartit rendeztek a bálteremmel szomszédos Ambassador Room-ban, majd kilenc óra felé a bolizálja. Mindkét szint méltóképen jelképezed, mert méltóképen töltötted és töltőd be: kezdettől a lelkiség misszionáriusa vagy és missziódat hűséggel betöltve végezted és végezed . . . Ugye ezt kívánod érzékeltetni olvasóiddal? De most már maradj meg színben és formában is eme uj köntösödben, mely nem tudom, kinek az Ízlését dicséri, de méltón dicséri. De ne felejtsd azt sem, hogy három a magyar igazság: Bort, búzát, békességet! Mindhárom az életet szolgálja, mindhárom a testvériség táplálója ... De három a hitünk igazsága is: Hit, remény és szeretet! Ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Köszönöm neked, Testvériség, hogy nem csak uj köntösöddel leptél meg, de megleptél azzal is, hogy hitem egyik gyöngye is ékesíti uj köntösödet. Emlékszel? második uj köntösödet is ékesítette egyik lelki gyöngyöm a bemutatkozásodnál. Te tudod legjobban, menynyire a szivem közelébe vagy. Tudod, hogy mily nagyra becsülöm missziói utadat, amit már eddig is -— nem bizonytalanra — sikeresen befutottál, és futsz Istenben vetett hittel duzzadó tarsolyoddal: Sziveddel. Szeretet volt a születésed bölcsője. megjelentek elfoglalták helyüket az Ízlésesen, magyarosan feldiszitett asztalok mellett a nagy bálteremben. A magyar bálokon már hagyományos intézménynek számitó Révay-zenekar is megszólalt és megkezdődött a pálcásurak bevonulása, akiket a tizenkét debütáns követett nyitópárjával. Az elsőbálosokat Gogolák Károly, az est konferansziéja, a Princeton- egyetemen végzett kiváló sportember mutatta be. A közel nyolcszáz főre tehető vendégsereg spontán tapsviharban tört ki, amikor elsőnek a bájos Maiéter Mária neve hangzott fel. Ezután B. Louise Gore, Maryland állam szenátora, a bál diszelnöke, engedélyt adott a bál megnyitására és felhangzott a nyitó-keringő, amelyhez az elsőbálosok mellett rövidesen a többi vendég is csatlakozott. Külön meglepetéssel szolgált a finom, magyaros izü vacsora, amelynek csak egy jellegzetességét: az előételben szereplő körözöttel töltött zöldpaprikát kívánjuk Ízelítőül megemlíteni. Közben a zenekar vacsorazenét játszott, de már egy-két táncra is sor került. És alighogy felszolgálták a kitűnő espresso-kávét, Gogolák Károly bejelentette a new yorki Zsedényi-balettegyüttest, amely a néhány héttel ezelőtt elhunyt nagy magyar zeneköltő, Kodály Zoltán emlékének áldozva a Marosszéki táncokat adta elő. Ezután ismét a rendkívül rokonszenves fiatal konferanszié kért szót és felolvasta Humphrey alelnöknek a bál résztvevőihez és az Amerikai-Magyar Kulturális Központhoz intézett üdvözlő táviratát, amely Szeretetben növekedtél és lettél naggyá. A testvériség soha el nem fogyó szere- tetében tartson meg továbbra is, végeláthatatlan időkig a jó Isten. Szabó László: ÖSSZHANG Hideg mocsár a hitetlenség, Melybe minden szépség befagy, Életszépség csak ott virágzik, Édes Megváltóm, hol Te vagy. Bizalom csak fele a Hitnek, Másik fele engedetem, E kettő együtt láttatja meg Szép csodáidat én velem. Így érzem a Hit ritmusát meg, Melódiázik a Remény, A szeretet szimfóniázik, Dallá szépül a jobbik Én, És látok egy virágos Utat, Benne irányitó Kezet, Átölel a gyümölcsös fák közt, És Isten szivéhez vezet. És akiket szerettem egykor, Kik szivemnek oly kedvesek, Egy-egy rózsát vagy liliomot Viritnak a gyógyult sebek. a következőképen hangzott: “Üdvözletemet küldöm a magyar gála bál résztvevőinek. Helyesnek tartom, hogy a kultúra ügyét művészi műsort bemutató és meleg baráti szeretetet sugárzó estén kívánják támogatni. És milyen különlegesen helyes az, hogy magyarszármazásu honfitársaink előbbreviszik annak a kultúrának büszke hagyományait, amely oly nagymértékben gazdagította a zeneművészet a tudomány és az emberi kiválóság oly sok más ágazatát. A legszivélyesebb üdvözlettel: —Hubert H. Humphrey.” Az idő gyorsan múlt és rövid félóra múlva már sor került a végetérni nem akaró szupécsárdásra. Éjfél után a bál egyre emelkedő hangulatban folyt tovább és a sikerre mi sem jellemzőbb, mint hogy az eredetileg két órára kitűzött zárórát háromig meg kellett hosszabbítani. Másnap mind a két nagy washingtoni napilap fényképet közölt a bálról. A Washington Post ezenkívül még a bál előtt két kis cikkben hívta fel a figyelmet a küszöbönálló eseményre, az Evening Star pedig a fénykép mellett ismertetést közölt nemcsak a bálról, hanem az Amerikai-Magyar Kulturális Központ programmjáról is. Mindent összevéve: az idei washingtoni magyar bál nagyszerűen sikerült. Kétségtelennek tartjuk, hogy a Kulturális Központ terve valósággá válik és a magyar bál rendszeres, minden évben megrendezésre kerülő eseménye lesz a főváros társadalmi életének. —KP— 4
