Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8-9. szám
16 TESTVÉRISÉG NEGYVENÖT ÉVES A BETHLEN OTTHON Az amerikai magyarság, közelebbről a református magyarság nagy úttörőitől: Dr. Kalassay Sándor, Ferenczy Ferenc, Harsányi Sándor, Jurányi Gusztáv, Demeter Bertalan első itteni lelkipásztoraitól s velők együtt a Hornvák Andrásoktól, Szaniszló Gáboroktól, Petró Jánosoktól, Tussay Andrásoktól, elévülhetetlen érdemű munkatársaiktól két nagy örökséget vett át. Az egyik a magyar református életstílus, amely 75 év alatt a kihunyt őrtüzekkel együtt eddig 140 gyülekezetben biztosított a maga számára keretet, s a másik a Református Egyesület, amely bét évtized alatt eredeti rendeltetését megőrizve, de ugyanakkor azon messze túlmenően az egész földkerekségére értett mai magyar élet csaknem egyetlennek maradt paizsa és gyámola. A fundamentum-vetők, a szervezett amerikai magyar református élet elindítói azzal, ahogyan a tőlük nyert örökséget kamatoztattuk — inkább meg lehetnek elégedve, mint nem. A pittsburghi Bates St.-i fatemplomtól hosszú volt az ut a bridge- porti, clevelandi, vagy a detroiti kathedrálisig. A Református Egyesületet illetőleg pedig nagy közbevettetés vagyon az elindulás $272.15 tőkéje és 320 tagja s a mai 15 milliós vagyon s közel 40,000 okmány között. De amin ugartörő elődeink különösen elcsodálkoznának, az az a fejlődés, amit az Egyház és az Egyesület közös alkotása, a Bethlen Otthon ért el. Azon, hogy valaki szereti a családját, azért minden áldozatot meghoz: nincsen csodálkozni való. Ennyit a pogányok is megtesznek. De felvenni annak a gondját, akit soha életemben nem láttam s talán nem is látok — ehez a szeretetnek s az egymásért való felelősségérzetnek olyan mértéke kell, amivel nem találkozunk mindennap. Lám, annak idején, 45 évvel ezelőtt kétszázezer névleges magyar református kellett ahoz, hogy akadjon benne olyan tízezer, amelyik többé-kevésbbé megértette, hogy a diakónia, az erőtelenek, elesettek gyámolitása számunkra nemcsak kiváltság, de egyben kötelesség. A gyakorlati református keresztyénség ilyen értelmezése szülte a ligonieri szeretetintézményt — a Bethlen Otthont. A gondolatot, hogy első sorban árvák istápolására Otthon alapittassék, Dr. Nánássy Lajos és Molnár István Vetették fel még 1906-ban. A megindított gyűjtés azonban csak akkor nyert nagyobb lendületet, amikor a Református Egyesület 1919-es konvenciója Dr. Kalassay Sándor indítványára kimondta, hogy az árvaházi alapra havonta minden tag öt centet fizessen. Az alap
