Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 5 A LELKEM MÉGIS UAZARÖPPEN FÁJVA . . . Előttem még a tengerpart homokja, puha, fehér és csillogó homok, de visszatér az emlék a romokra s pár boldog percért könnyet vámolok . . . Eszembe jut a gyermekkori hajlék, fülembe sir a régi kinzott jaj még . . . Kinn jő a hullám s csapódik a tajték . . . De messze jöttem üldözött hazámtól, hol este felkong lágyan a harang — de messze jöttem, távolabbnál távol . . . Itt tenger mormol, furcsa, tompa hang. Itt pálma hajlong •—- ott nyárfák a lombok, s a nyáj nyakán még hallom a kolompot ha jött a nyár s a rét virágba bomlott . . . . . . Ezüstfehéren hiv az esti tenger ha hint a hold rá bágyadt sugarat — S a lelkem messzi emléken mereng el : ott, hajnallik a jegenyék alatt . . . Itt nemsokára nyugvóra térek ■— s mig álmomban majd hazaszáll a lélek ott jő a nap és kezdődik az élet . . . Ott ökröt fog a járomba a gazda és kezdődik a nap, az aratás . . . Itt felzizeg az esti nád harasztja s a homokba a viz völgyeket ás . . . E két világnak lelkem bus sirálya, s bár hüs habját a tenger itt kínálja: a lelkem mégis hazaröppen fájva . . . HANZÉLI ENIKŐ
