Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8-9. szám
TESTVÉRISÉG 3 pillanatokban is, az Egyesületben együtt voltunk és szolgáltunk: sokfelé megosztott Amerikai Magyar Reformátusok. Érdekes olvasmány a Bethlen Otthon negyvenöt éves jubileumának esztendejében elolvasni a huszonöt éves évforduló alkalmából kiadott emlékkönyvet. Tizenöt esztendő vajúdásának alapos dokumentációjából ugyanazokkal a problémákkal találjuk magunkat szembe, mint ma: közöny, helyi önzés, sértődöttség, megosztottságunkra való állandó hivatkozás, a holnapról való “fáradt lemondásAz Egyesület konvencióin, a Vezértestület gyűlésein állandóan sürgetik az árvaház megvalósítását s aztán megint csak késik az, mert az illetékes egyházi hatóságok hivatalosan nein érintkeznek, csak legfeljebb, mint személyek, mint egyesületi tagok. S a teljes újrakezdés esztendejében, \921-ben, amikor egy egészen uj egyháztörténeti pillanat kezdődött el s pontosan abban az évben, amely azóta is állandósult szervezeti megosztottság esztendeje volt, tehát a lehető legrosszabb pillanatban: valósággá lett a Bethlen Otthon és Ligonierben, ebben a régi, tipikusan penn- sylvániai városkában először csendült fel a magyar zsoltár, hogy azóta minden amerikai magyar református szivében az otthonnal és a szeretettel azonos csengésűvé legyen ennek a városkának a neve: Ligonier. S az Úristen azért is rendelte ezt igy, hogy Tiffin esztendejében egymástól külön utakra elinduló amerikai magyar reformátusok mégse váljanak el egymástól teljesen. Kalassay Sándor és Nánássy Lajos amerikai magyar református életünk két nagy személyiségei két egészen más egyházi kibontakozás felelős képviselői voltak az akkori nagy belső küzdelmekben s pontosan ők letten fémjelzik a Bethlen Otthon megvalósulásának és megmaradásának történeti korszakát. Számtalan más példával találkozhatnánk, hogy a Bethlen Otthonban, a szeretetet nélkülöző és azt igénylő kicsiny gyermekek, megfáradt öregek között és értük végzett szolgálatban egyek maradtunk, testvérek, munkatársak, akik egyéb területeken már alig-alig találkozunk. Ezért is meg kell becsülnünk egyetlen szeretetintézményünket, mert, amíg amerikai magyar református népünk ismeri a nevet — Bethlen Otthon, Ligonier, Pennsylvania — addig él még az azonos hit tüze. Azóta már az egész világban ismertté lett a cim: Bethlen Otthon, Ligonier, Pennsylvania. Gyermekeink között vannak a világ legkülönbözőbb részeiről ideszakadt atyánkfiainak fiai és leányai. Az Öregek Otthonában is valósággá lett az, amit református hitünk mindig úgy tanított: a szeretetszolgálat nem
