Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
14 TESTVÉRISÉG Miért nem tüntettek akkor a Fehér Ház előtt?! Egy nemzetet naggyá fiainak az Istenhez és a Hazához való hűsége tehet. Amikor egy nemzetnek a tagjai lettünk, akár születés, egyéni döntés, bevándorlás folytán, az a Hazank lett, az ad kenyeret, megélhetést, szabadságot, biztonságot és védelmet. Ezért ha kell az életünket is fel kell áldozni. Ha ezt megtagadjuk, eláruljuk a Hazánkat s méltatlanokká leszünk arra, hogy a nemzettest tagjai legyünk, hogy kenyerét együk és védelmét élvezzük. Ha az 1776-os szabadsághősök és az utána következő háborúk hősei nem lettek volna halálig hűek a Hazához s nem áldozták volna fel életüket érte, ma Amerika nem lenne a világ legelső szabadságban, jólétben élő hatalmas birodalma. Ha a szakállas beatnikeken, a társutas tüntetőkön, s a sorozó cédulákat égetőkön múlna, ki tudja hol lennénk, talán gyarmata lennénk valamelyik diktátor államnak, esetleg a szakállas Castro garázdálkodna vérebeivel Washingtonban és bitófákon lógnának a nemzet legjobbjai. Hadd mondjam el végezetül a Hazához való hűségnek és hazaszeretetnek egy megrázó, de fényes példáját, amely egy kicsiny magyar faluban történt, amikor az u. n- “felszabaditók” beérkeztek, akiknek becstelenkedése és barbár kegyetlensége már ismert volt. A nép kimenekült a környékbeli erdőkbe, csak egy marcona, hatalmas alakú erdőőr maradt a faluban, kezében fejsze, derekán vastag bőr öv. A megszálló csapat parancsnoka amikor meglátta, azonnal kiadta a parancsot: agyon kell lőni! A fegyveres katonák felsorakoztak s fegyvereiket reá szegezték, de a bátor magyar félelem nélkül nézett szembe a fegyverekkel. Amikor a parancsnok ezt a bátor hősies magyart meglátta, azonnal “megállj”-t parancsolt. Nekünk szükségünk van ilyen bátor, a halállal is szembenéző emberekre. De meg kell jegyezni, bele kell égetni a testébe, hogy a miénk, mint az állatokba szoktak beégetni egy betűt, hogy kinek a tulajdona. Tüzbe tették a “branding iron”-t a jegyző vasat s egy betűt a magyar kezére égettek. A magyar összezárt fogakkal, egy moccanás, egy szemrebbenés nélkül tűrte az eleven hús sistergését. Mikor a kegyetlen műveletnek vége volt, egy nagy “S” betűt látott a kezére égetve. Megkérdezte, hogy mit jelent ez, s a parancsnok megmagyarázta, hogy az “S” betű Stalint jelent s mostantól kezdve hozzá tartozik. A bátor magyar szeme vérbe borult, eddig Istenhez és Hazájához hűséges volt. Felemelte fejszéjét s kezét a tőkére helyezte, s egy hatalmas sujtással levágta a megjegyzett kezet, s azt mondotta, hogy ez lehet a Staliné — de én magyar vagyok, testemnek egy porcikája sem lehet másé, mint az én magyar Hazámé s én úgy fogok meghalni, mint egy hűséges magyar. A Haza szeretetnek, az Istenhez való hűségnek ezt a hősies példáját követeli tőlünk julius 4-ike, a nemzeti önállóságnak, függetlenségnek, a szabadságnak ez a nagyszerű dokumentuma a “Függetlenségi Nyilatkozat”. A benne foglalt örök érvényű princípiumok, melyekhez fiainak halálig való hűsége tette ezt a nemzetet naggyá, szabaddá és fogja megtartani a jövőben is!
