Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 7 “Olyan szép vagy, amilyennek még csak nem is álmodtalak! Alig várom a karácsonyt, hogy végre láthassalak! Repülni fogok Hozzád, pici Tündérkém!” Csak ezt a “pici Tündérkémet” ne irta volna. Ezzel végkép levett a lábamról. Nem volt lelkierőm, hogy a tegezés miatt összeszidjam. — Inkább visszategeztem. Azt hiszem ez nem volt egészen helyes tőlem, mert urileány létemre nem lett volna szabad csak úgy uk-muk-fukk tegeződni egy ismeretlen fiatalemberrel, dehát, tetszenek tudni hölgyeim, hogy van az ilyesmi. Vannak szituációk, amikor a leghiggadtabb urileány is elveszti a fejét . . . Már hallottam ilyesmiről. Miért pont én lettem volna kivétel? A karácsony azonban vészesen közelgett és az én kis “hősöm” már olyan leveleket irkáit, hogy helyenként belepirultam. Már ahogy az általában szűzi urileánykáknál szokás. Végre megjött a nagy nap is, amikor hazaérkezett. Úgy állapodtunk meg levélileg, hogy este nyolc órakor fogja tiszteletét tenni nálunk, hogy bemutassam anyukámnak, meg Zsófi néninek, a nagynénémnek. Mert volt az is, nem úgy mint szegény helyen. Valamennyi szabadságon lévő barátomat már fél hétre hozzám- csőditettem és röviden vázoltam nekik a hadihelyzetet. Tudomásulvették, azután vártunk. Három perccel nyolc óra előtt az ablakfigyelő-őrnagv jelentette : — Jön a vőlegény! Mindenki a fedélzetre! Fejemre tettem feleségem egykori menyasszonyi mirtuszkoszo- ruját, balkaromra vettem a liliomcsokrot — ez paszolt leginkább leányos bájomhoz — és szembenálltam az ajtóval, ahol Jenőnek be kellett jönnie. Roppant bájos és dekorativ jelenség voltam, egyenruhában, sebesült lábamon a ménkő nagy gipszkötéssel, másik lábamon filcpapuccsal karomon a liliom, fejemen a mirtuszkoszoru a fátyollal és hónom alatt a mankó. Mindenki röhögött. Kint csengettek. A szobaleány, akit előre betanítottunk, ajtót nyitott. — Jó estét kívánok! Éva kisasszonyt keresem! — Jó estét! Már várja a főhadnagy urat! Tessék parancsolni ! Kinyílt a szalon ajtaja és belépett rajta Jenő, egy kocsikerék nagyságú, égőpiros rózsacsokorral.
