Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

W TESTVÉRISÉG W

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztik az Egyesület központi tisztviselői

XLIII. Évfolyam 1965 MÁRCIUS 3. szám

VELEMJÁRÓ MAGYAROKHOZ

Egyszer minden láng utolsót lobban, nem csinálhatja szivem se jobban, jóvelem járó magyarok.

Marad-e sereg még itt, mögöttem, amikor nyütten és elköszönten, az örök éjbe ballagok?

Világok utján keresztnek álltam és mindvégig csak rátok vigyáztam, mert meghaltam már értetek, mikor az Isten az én teremtő, fájó szivembe ilyen vészéj tő magyar jeleket égetett.

Akárhol jártam, akármi voltam, csillagnak, rögnek egyformán voltam magyar, rongyos, de álmodó.

Olyan voltam, mint a kaláris:

Boldogtalan is, halovány is, de sokszor boldog, lángoló.

Borús lelkemet sok magyar itta, amikor cudar életét szidta, nem is számolva poharát.

Asszonybánatba nótát öntöttem s ha szive aludt én felköltöttem, mint siró vágy az éjszakát.

Lám, én igy éltem, éldegéltem,

nagy panasz voltam, csendes beszédben,

jóvelem járó magyarok.

És nem is baj, ha szivem ellobban, én a ti magyar bánkódástokban, mindig egy könnycsepp maradok.

TARNÓCY ÁH PÁD