Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 5 Miklósné buzgó hittel vitte közéjük a Bibliát. Felolvasott nekik, reményt, biztatást hozott számukra. A vak katonák néhány hónap múlva hazamentek a kórházból; nem volt többé senki, aki felolvassa nekik a Bibliát és igy vigasztalást, erőt nyújtson számukra. Levelezni kezdett velük. De, hiába, nem győzte a sok hosszú levél Írását, amik tele voltak bibliai idézetekkel. Felvette a kapcsolatot a budapesti Vakok Országos Egyletével, mely intézet kis befogadóképessége miatt csak néhány száz vaknak tudott ellátást nyújtani. Kitanitották őket kefekötésre, zongorahangolásra, hogy igy hasznos tagjaivá legyenek a társadalomnak. Leírhatatlan volt az öröm, amikor Matolcsy Miklósné megérkezett a Vakok Intézetébe . . . Rövid percek alatt ragyogó, mosolygó arcokkal telt meg az előadóterem. Mindnyájan szerették volna naponta olvasni a Bibliát. Mikor Matolcsy Miklósné látta a vakoknak ezt a nagy vágyakozását a Biblia olvasása iránt, elhatározta, hogy be fog szerezni egy nyomdagépet, melyen a Braille féle vak-irást lehet nyomtatni. Kérésére, segítségére sietett az egyik budapesti gyár mérnöke, aki megszerkesztette a gépet. A gép előállítása igen nagy összegbe került, amit önmaga nem tudott előteremteni. Buzgón imádkozott és bízott Istenben, hogy segítse hozzá áldozatos munkájához. Egy holland jótékonycélu intézet felfigyelt Matolcsyné heroikus munkájára és tudta nélkül gyűjtést rendezett. A gyűjtés eredménye csodálatos volt. Amikor a holland forintokat átváltották magyar pénzre, kiderült, hogy az összeg fillérre fedezi a gép előállításának költségeit. Leült a harmonium mellé és hálaadó szívvel énekelte kedves zsoltárát: “Te benned bíztunk eleitől fogva.” Hat gyermekének példás nevelése mellett farmosi birtokán felállította a nyomdát. Nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie. Csupán egy kisleány segédkezett a vakoknak szánt Biblia nyomtatásánál. Kezdetben, amikor az uj gép működését még nem ismerte, a súlyos nyomólemez hamarabb zuhant le a papirosra, mint ahogyan azt számította és egyik ujjperecét levágta. Még be sem várta a seb gyógyulását, máris folytatta a munkát bekötözött ujjal is. Kora reggeltől késő estig működött a nyomdagép. Matolcsy Miklósné nem ismert fáradtságot. Krisztus hihetetlen erőt adott számára. Törékeny testét megtámadta a tuberkolózis. Megkapta a nyomdászok betegségét, mégis tovább dolgozott. Hiába figyelmeztették orvosai és hiába javasolták a pihenést. 7
