Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
6 TESTVÉRISÉG szimbolizál ez érem, de bizonyítja is, hogy csak azok szíthatják minden jónak és szépnek a hitét, akik egyközös hitben sereglenek össze; erre hívja fel a Szép szolgálatában élő elhivottakat. A lélek: a lét örökkévalóságát jelképezi a főnix madár: hamvaiból kél ujéletre. “Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolha- tatlanságban.” (I. Kor. 15:42-44.) A lét mind eme titkán át egyedül a sikertelenség titka fáj az emberi kebelnek, holott ez az egyetlen titok, melynek kulcsa az emberi kezekben van és minden idők korának sorsa rendelkezik vele. Szemléltetőül vegyük a költők- és Írókat. Mennyi szellemi értékkel vannak felruházva! Országokra szóló aranyat, ezüstöt, gyémántot, igazgyöngyöket, ritkabecsü ékköveket alkotnak isteni talentumukból, adottságukból, tehetségükből és nem értékesíthetik kellőképen, mert a sors, ami nem az ők sorsa, útjukat állja. Mert valótlan a közmondás, mely szerint: Minden ember a maga sorsa kovácsa. Nem! Mások kovácsolják földi sorsunkat. Különösen a költők, az irók, az alkotó művészek sorsát. Talentumuk értékesítésének nem az ő “sorsuk” állja az útját — hiszen ők alkotásra hivattak el s azáltal biztosítanák megélhetésüket, ha a művészek sorsát “kovácsoló” önteltek útjukat nem állnák. Avagy Petőfinek lenne igaza!? — a költőkre vonatkozólag: Mert szegénynek alkotá az isten a költőt s tán rendén is van ez: Tarka, pompás toll nem ékesiti a madárt sem, amely zengedez. Ez is titok! E valóságnak titka: Mért engedi a Teremtő, hogy elhivottjai ne élvezhessék talentumaik gyümölcsét? Nem titok. Az Ur csak a tehetséget, a különféle talentumot adja, mint égi adományt. A földi sikert, az anyagi javakat a művésznek kell kivivnia magától az élettől. Az ember egész élete egy verseny- pálya. S a vivás harcai alatt nem egyszer hallható láthatóan az ige: Senki sem jó, csak egy, az Isten. (Máté 19:17.) Nem enged ugyan teremtői titkaiba belátni, nem engedi, hogy emberi elmével —• bár milyen tudós legyen is — megfejthető legyen titka: a lét, de az emberi önteltség nem az 0 adománya. Azt maga az ember fejleszti ki önmagában a telhetetlenségével. Isten bölcsesége a lét. Lenni! vagy nem lenni! — megoldatlan hamleti kérdés. “Szentelt pecsét az, feltartá az Ur magának. A tudás almája sem törhette azt fel.” (Madách.) A lét titka! Előtte sokszor megállók . . . Hálálkodom, hogy én — vagyok.
