Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
& SZÉPIRODALOM & g^T=i o y j^ ■*=. v > ^ _>=->->— >= ^yg'g? EMLÉKEZÉS (U.S.A. — 1964 j Mikor eszembe jut akáclombos falum, Melyről olyan gyakran s boldogan álmodom, Békesség, napsugár és mély hálaérzet Hatja át szivemet, s boldogságot érzek. . . . Ünnepi harangszó hívta a híveket, Ünneplő ruhában gyűlt a hivő sereg . . . Lelkűk is ünneplő köntösben érkezett, Szivükben hála volt s krisztusi szeretet . . . . . . Felhangzott orgonán és a hívek ajkán: Hálát adok Néked mennyei jó Atyám! . . . Én is jelen voltam, én is énekeltem, Szivem hálatelt volt s örömkönnytelt szemem . . . De kivel én akkor dicsértem az Istent, 0 már itt e földön többé velem nincsen . . . Kivel imádkoztam: hála Néked Atyám! 0 volt az én áldott, drága édesanyám! . . . FELSŐŐRÉ BÉLA A LÉT TITKA Irta: Szabóné Lévay Margit Minden titok. Égen és földön egyaránt. Mint hegyekbe vágott alagutak rejtik ütjük titokzatos vonalát, rejtélyes elágazásait, labirinthusa hosszát-végét, úgy rejti az élet a lét titkát. Csak a szintjét látni és csak azt élvezed, amit megfoghatsz benne és rajta — mint önéletedben is. A tó sima tükrén sem látható a mélyén rejlő tombolás, amint rejtett szikláin harsog át, mig felszínét, mint tükröt tartja az égnek: nappal, hogy fénye sugarait ragyogtassa benne . . . este, hogy csillag-táborai gyújtsanak fényt csillogó tükrén — mig a Hold vándorol rajta . . .
