Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
o TESTVÉRISÉG béke és boldogság, nincsen üdv. Küzdhetünk, futhatunk, fáradhatunk önmagunk erejében bízva, de békességet, megelégedést nem találhatunk másutt csak 0 benne és 0 általa. Jézus az, aki megbékéltet Istennel, másokkal és önmagunkkal is .. . Krisztus az, aki Istenhez vezet, bizonyosokká tesz az O szeretetéről és békességet ad. Ez az égből alászálló szeretet, a világ Megváltója a mi szivünk ajtaján is kopogtat és hozzánk is bejön, ha zörgetését meghalljuk; ha megnyitjuk az ajtót és bebocsájtjuk Ói, nálunk is lakozást vesz, az Ó békességével és üdvösségével töltve el szivünket és életünket. Várjuk azért az Urat most és mindenkor szent vágyakozással, édes reménységgel, önmegtagadással, alázatos engedelmességgel . . . Halljuk meg kopogtatásait; engedjük be Ót házunkba, szivünkbe, életünkbe és engedjük át magunkat Ó neki, hogy irányítson, vezéreljen minket is földi békességre, megváltásra, mennyei üdvösségre az Atya kebelére. Vele, az Ó irányítása és vezetése mellett, mint egyének, mint családok, mint Egyesületünk nagycsaládja is, biztosabban jutunk át — a tulsópartra — az ó-évből egy még boldogabb, békességesebb és biztonságosabb uj-esztendőbe, 1966-ba — amely Egyesületünk fennállásának 70-ik esztendeje lesz. “JÖJJ BE, ÓH MÉRT ÁLLASZ OTT KÜNN . . Gerhardt Pál — Payr Sándor Jöjj be, óh mért állasz ott künn, Isten áldott embere? Várva várlak, nyitva házam Nyitva szivem, szállj bele! Jézusom, Te hü bárat, Nézd szivemnek nagy baját; Fájó, kinos seb van rajta, De kezed meggyógyíthatja.
