Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1965-10-01 / 10. szám

16

TESTVÉRISÉG

munkájának folytatásokban Toló közlését. Ezekkel a kiadványokkal is igyekeztünk szolgálni azt a kulturális célt, aminek munkálását Alapszabályunk elnöki kötelességül ir elő.

h) Az év folyamán hivatalomnál személyzeti változás nem

volt.

Régebbi Alapszabályunkban nincs ugyan az elnöki kötelezettségek között külön felsorolva a ligonieri Bethlen Otthonunk felügyeletének ellátása s az intézet gyűléseinek vezetése, több évtizedes jogszokás szerint azonban ezt a munkát is elláttam. És bár az ott folyt munkáról az Igazgatóság a Vezértestülethez külön jelentést terjeszt, jól esik itt elörebocsátanom azt, hogy az uj Öregek Házának megépítésével szemben bizonyos köreink által hangoztatott aggályoskodást az idő nem igazolta. Annyira nem, hogy az 1964. év volt az intézet életében eddig anyagilag legsikeresebb esztendő. — Az Igazgató és Felügyelő hitveseikkel együtt, a legdicséretesebb módon biztosították úgy az anyagi, mint erkölcsi sikert. Illesse őket teljes elismerésünk.

★ ★

Visszatérve most nagy általánosságban is az elmúlt év egyesületi történetére, abból jelentőségében az uj Kossuth Ház ünnepélyes felavatása emelkedik ki, amely országos jellegű volt s lefolyását a “Voice of America” át sugározta az Óhazába is. A felavatást XXVII. Közgyűlés lezárta az előző négy év számadásait, jelentősebb Alapszabály módosításokat alkotott és a szokásos tisztujitás során bizonyos személyi változásokat eszközölt a Vezértestületben. Ezekről a határozatokról annak idején bő tudósítást adott úgy hivatalos lapunk, mint több magyar lap is s igy

azok ismertetésének itt értelme nem volna.

A felépült Kossuth Házban töltött első esztendő előhaladá- sunk szempontjából nem hozott ugyan rendkívüli eredményeket, de vagyonilag a várható mértékben gyarapodtunk, értékelésünk emelkedett, kamat-hozadékunk minden eddiginél magasabb volt, halandósági arányszámunk változatlanul jónak bizonyult s érvényben lévő biztosításaink összege is jelentős többletet mutat.

Építkezésünk befejeztével az év folyamán székházunk belső berendezésének problémái foglalkoztattak. Gondoskodnunk kellett arról, hogy a belső méltó és harmonikus legyen a külsőhöz.

Egész véletlenül egy magyarországi hírlap közlése nyomán rájöttünk arra, hogy az az öt darab faragott bútor (egy dívány, négy karos szék, egy asztal), amit az előbbi Kossuth Ház vételekor átörököltünk, több mint kétszáz éves — nagyon értékes