Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1965-10-01 / 10. szám

TESTVÉRISÉG

HONVÁGY

(BAJORORSZÁG — 1946)

Akáclombos kis falumba hazavágyom,

Otthon lenni, ez mindig a legszebb álmom . . .

Ahol éltem szép gondtalan gyermekkorom,

Ahol mindig oly boldogan imádkozom . . .

Elkerültem én hazulról mint kisdiák,

Fájt a búcsú, bus is voltain éjeken át;

De amikor megszoktam már az uj helyem,

Énekeltem: “SZIVEMET HOZZÁD EMELEM . .

Ifjú lévén háborúba kellett mennem,

Éveken át forró honvágy égett bennem;

Az ÚRISTEN átsegített tüzön-vizen,

Hálát adtam: “DICSÉR TÉGED TELJES SZIVEM .

. . . Haza tértem; otthon éltünk békességben,

Midőn újból sötét felhő szállt az égen . . . Fohászkodtam buzgó szívvel Enyéimmel Az Istenhez: “PERELJ URAM PERLŐIMMEL . .

De az Isten rólunk másképp Ítélkezett . . .

Akaratán megnyugodva hajtok fejet . . .

Mert csapás is áldás, ha az TÓLE ered,

Hitem erős, hogy: “AZT BÜNTETI KIT SZERET .

E harc sodort messze ismét otthonomtól,

Visszavágyik szivem, élhetek akárhol,

De hol ISTEN velem, gondviseli sorsom,

Mert: “AZ UR ÉNNEKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM . .

Ha haza vezérel kedves kis falumba,

Édes jó Anyámmal megyek a templomba,

Énekeljük ott majd boldogan zokogva,

Hogy: “TEBENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA .

FELSŐŐRT BÉLA