Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
10 TESTVÉRISÉG HŐS 1MÁDÁS (RAVASZ LÁSZLÓNAK) Mint vőlegény a lány előtt Megáll csodálattal teli, Mikor tündér mozdulatokkal Kis testvérét öltözteti: Látványa szivének ajándék, Rád szivemen ilyen varázs ég. A gyermek édesen gügyög, Szépsége szemre, szívre nőtt, Mégis a gyönyörvert rajongja Csak a bájos öltöztetöt. Virágesőzött mámorában Nem lát nagyobb gyönyört a házban. Valahogy igy vagyok veled, Borzongó ihlet könnybe ver, Megáldozom lángszellemeddel S elkábul rajtad e kebel. Őrjöngés fojt, rendit, de milyen! Gátat szakit a Krisztus-illem. Pedig “'tudom, kinek hittem”, Krisztus, ki Istenhez vezet, Mégis döbbentöbben ragyog rám A képnél a festő ecset . . . A Cenában bűvöl Királyom, Mégis csak Da Vincit csodálom. Világerők Illés-fia, Igédben elgyönyörködöm . . . Ujjad játékát szinte látom, Ha dalra készt Krisztus-öröm . . . Ki igy zenél, az csillag-utjel, Mesteréhez magasztosult fel. SZABÓ LÁSZLÓ
