Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-06-01 / 6-7. szám
TESTVÉRISÉG 5 gyermekei számára az élet árnyékos ut j ait; felmelegiti a zord élet ridegségét; tisztaolajjal telt lelki-lámpás a bizonytalanság félelmében, bogy ne botorkálva, de biztos, bátor léptekkel haladjanak mindig előre gyermekei az élet utján; kulcs, mely tékozló gyermekének is kinyitja otthona ajtóját. Szeretete a jóság zápora: felüditi a fáradtan hazatérő apát és gyermekeiket, melegséget, nyugalmat árasztó otthonukban. Isteni szeretet az Anya! Csillag, mely úgy vezérli, irányítja gyermekeit, szeretteit az élet utján, mint vezette a bethlehemi csillag kelet bölcseit. “A kéz, mely ringatj a a bölcsőt: a kéz, mely megmenti a világot!”/ Imádkozz, hogy ez isteni szeretet soha ki ne hüljön földünkön. Búzavirág színe van a tiszta égnek, Kék ragyogása van a rózsám szemének, Felnézek az égre, azután szemébe, Mind a kettő örök Isten boldogító szépe. Virágos leértemben virágzik a rózsa, Szirmait a hajnal harmattal beszórja, Rózsák között rózsám sétálgat napestig, Királynője a rózsáknak, kert ölén leg szebbik. Halvány-piros szivét gyönyörködve nézem, Arcán rózsa-szépség a szende szemérem, Az esti arany nap ruháját befolyj a, Úgy néz ki a rózsák között, mintha angyal volna. Mily boldog vagyok, hogy kebelemre tűzöm, Melengetjük egymást nagy szivbeli tűzön, Együtt hervadunk el, ha üt a vég óra, Egymást átölelve tesznek rózsa koporsóba. "•t-feíC«HS>3§ RÓZSA DAL TAPOSÁS Míg gyermekek vagyunk, De mikor megnövünk, Gonosz lábaink már A szivére hágnak. A lábát tapossuk Az édesanyánknak, És az édesanyánk, Habár könnyek között, Még akkor is szeret, így hozza le hozzánk Az Isten szivéből Az irgalmas eget. SZABÓ LÁSZLÓ
