Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
SZÉPIRODALOM =< = BARÁTI KÉRDÉS Nagy feladat előtt állunk, Ki mit gondol: Hogyan járjunk? Mankón, ahogy szól a nóta? Vagy lábunkon? — ember módra? Kedves szomszéd mit választól? A mankó mindig szavatol: Azon járva nem lesz gondod: Megmondja más, mi a dolgod. Vagy a magad lábán járva Lesz a szerencséd kovácsa? — Mankót, béklyót nem hordanak Ott, ahol az ember szabad. Szabad önállóság bére A méltósá,g s nem kelengye. Repedezett, dűlő falak Tétlenekre hullnak — hantnak. HUNYADY R. LÁSZLÓ A FELDÚLT FÉSZEK Irta: Szabóné Lévay Margit Általánosan tudott, hogy az anya-rigó, mikor kiköltötte fiókáit és repülni is megtanította őket, szétdulja a fészkét, elrepül és más helyen rak fészket a párjával. A falusiak meg is szólják e miatt a rigót: “haszontalan madár”-nak nevezik. Pedig mennyi tanulság rejlik az anya-rigó eme tettében. Ha nem dúlná szét a fészkét, felcseperedett fiókái nem raknának külön fészket maguknak, hanem visszajárnának az anyjuk fészkére. Mig igy megtanulnak a maguk szárnyán megélni. Már kevésbbé tudott — talán, hogy hasonlóképpen tesz a sas is. Sziklaszirten rakott fészkében kikölti a kicsinyeit s mikor szorgalmas etetésekkel megerősödnek, repülni tanítja, és egy-két tanítás után kidobja a fészekből őket és a fészket feldúlja; de közben állandóan szemmel tartja a rémülten ide-oda vergődve
