Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 3 más külső tekintélytől, hogy minden korlátozástól függetlenül, teljesen, mint a maguk urai ismerhessék fel az erkölcsi jót és követhessék azt.” Ennek a korunkban annyira elterjedt társadalmi erkölcsszemléletből származó nevelésnek lett a következménye a mai fiatalságnak fékevesztett erkölcsi gátlástalansága, zabolátlansága, félelmet keltő zsarnoki hatalma. A minden korlátozástól való szabadulással feltétlenül együtt jár a “szabad-dulás”. Pál apostol Írja: “Az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amelyet nem akarok.” íme, tehát a bűnös természetünk miatt teljesen a magunk urai nem lehetünk. Magunktól nincs erőnk a jóra, mert öröklött bűnös természetünk miatt a rosszra hajiunk. Szabadság csak ott van, ahol az Ur Lelke uralkodik. Csak az Ur ereje, Krisztus megváltó hatalma által győzhetjük le a bűnt s engedelmeskedhetünk Istennek. Abban van a szabadság, hogy szabadon választhatunk a kétféle szolgálat között. Vagy Istennek, vagy a Sátánnak szolgálunk. De valakinek szolgálnunk kell. Nem lehetünk teljesen a magunk urai. Ha nem Istennek szolgálunk, akkor szolgálunk a bűnnek, a bennünk lévő önzésnek, kapzsiságnak, irigységnek, hatalomvágynak. Ez pedig nem szabadság, hanem szolgaság — általa az emberek nem boldogabbá, hanem boldogtalanabbá válnak. Az emberek embertelenekké lesznek. Ez történik a nagy, szabadszellemű nevelés áldozataival, a mai fiatalsággal is. Ok nem azért lázadoznak, mert nincs elég szabadságuk, hanem azért, mert a kapott szabadsággal nem tudják, mit kezdjenek. Boldogtalanok, mert üres, céltalan az életük. A sok szabadság, amelyet kaptak, Isten előtti felelősség nélkül olyanná tette az életüket, mintha a folyókat megfosztanák meder-ágyuktól, partjaiktól s engednék, hogy parttalanul szétterülő mocsárrá váljanak. “Isten nem csufoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is” — mondja az írás. Tehát, ha a mai társadalom “vet a testnek”, akkor ne csodálkozzék, hogy “a testből arat veszedelmet”. Ha tekintélytiszteletlenséget, erkölcsi kötetlenséget vetünk, akkor ne csodálkozzunk, ha aratjuk a serdülőkoruak neveletlenségét, szülők és elöljárók semmibevevését. Vetjük a törvények iránt való engedetlenséget, s aratjuk a zabolátlanságot. Vetjük a szülői felelőtlenséget, s aratjuk a fiatalkorú bűnözéseket. A fiatalkorúak zendüléseiért a felnőttek társadalma felelős. Lélekben és testben egészséges jövő nemzedék felnőhet-e olyan
