Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 9. szám

volt; akik nem csak egy test, de egylélekké is lettek holtodiglan- holtomiglan s igy: bár a földi életet illetőleg megszűnt, végétért minden kapcsoltata szivnek a szívvel, de a lelki kapcsolat a halálon túl is él. Ezek, akik nem tudják özvegységük gyászfátyolát ráakasztani elhalt hitvesük sírkövére. A szivüket vonják be vele — mintegy páncélul — a világ kisértései ellen. Csak a lelke

fölényében élő ember képes uralni a szivét: tiszteletben tartja örökkévalóságát, tudomásul veszi, hogy nála van földi életének: az érzelmek és az érzéseknek mindent szabályozó kulcsa; s a lélek sugallatát követve: tűrés és megadás lesz az önbecsére sokszor vak szív, és a hit eltöröl minden könnyet a szemekről. — Gyöngyszemekké válnak a könnycseppek. Feketegyöngyökké.

De nagy érték a feketegyöngy is az ékszerek sorában, mivel- hogy ritka. Kifejezhetetlen fájdalom szüli. De értékes azért is,

mert a feketegyöngy is szépíti a nőt. Akár ha a fülcimpáját, akár ha hófehérnyakát ékesíti; szép a gyürürbe foglalva és szép egy brostüben. így van a gyászoló szívben képződő feketegyöngyszemmel is. Elégia lesz belőle. Lelket vigasztaló Gyászdal.

Vajha az én szivem gyászgyöngyei is értéket képviselnének a gyászoló sziveknél! Vajha lelkeket vigasztalóvá, hitet buzditóvá

lenne lelkemnek eme gyászdala is, melyet gyászom harmadik évfordulóján fakasztott a szivem, a költő 84-ik születés napjának emlékezetére.

“Egy jaj kiált s az élet megszakad,

Háromszor jaj annak, ki itt marad,

Bus árvasága ravatalra omlik,

Vonszolja gyásza roskadozva holtig.”

(Szabó László.)