Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
6 TESTVÉRISÉG VALAMI MEGMARAD Szigethy Ferencnek, első verskötetünk társszerzőjének az uj hazából a régi testvéri szeretettel. Enyhe kísértéseiként a múltnak tudat alól a régi dolgok uj fájdalmatszülökként felujulnak. Néha csak Diósgyőrből az ősi vár, miről az első versem írtam, s ami — úgy érzem — még egyszer visszavár. Máskor Miskolcról az avasi hajnal, ahol is ifjúságom gerjedt s küzködtem még ismeretlen magammal. Olykor egy Sajó-völgyi kis falucska, reg gente hangos, éjjel néma, akáclombokkal álmodozó utca. Majd Debrecen tere képzik szemembe, Kollégium és a Nagyerdő: kinzott költők viszonzatlan szerelme. Vagy mi a többiektől el nem szakad: nótás esték, az Iskola-kert, diák évek, Bodrogköz, Sárospatak. Ismét csak egy kacskaringós körvasút, székely barátság, kincses Erdély, a föld, mely förtelmes áradatba fűlt. Azután Pest, ahol csukaszürkében magyarságom láza égetett, ifjan s ezerkilencszáztizennégyben. Karinthia s Doberdó is mint rémkép, ágyutüz a Karszton és a vér, minek tengerjét mindig tőlünk kérték.
