Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 3 szülők, érdeklődők izgatottan várják, hogyan fogják bemutatni a kis magyarok tudományukat, amit a Bethlen Otthon nyújtott nekik. Az első dolog, ami megragadja a figyelmet, a gyermekek kézimunka kiállítása, amely két hatalmas, Ízlésesen dekorált fehér táblán van felfűzd el ve. Nincsen ott egy tenyérnyi hely, ahová még férne kézimunka, papirfüzés, faragás, csipke, rajz, vagy festmény. Ahogyan szemlélődünk, felzendül a VIII. zsoltár s Nt. Daróczy Sándorné vezetésével boldogan éneklik azt a gyermekek. Majd fejet hajtva mindenki imádkozik, hálát adván az Ur kegyelméért. Az ima végeztével a XLII. zsoltárt éneklik a gyermekeink, amikor úgy érezzük, hogy lelkünk a hűvös patak vizeinél nyer felüdülést. Az ének végeztével Nt. Daróczy Sándor emelkedik szólásra. A megnyitó beszéd végeztével újból zendül az ének s megkezdődik a vallás vizsga. Nt. Csia Kálmán osztálya magyarul beszélve feleleveníti előttünk az O- és Ujtestamentum történeteit s úgy érezzük, hogy Krisztussal járunk a galileai tenger vidékén. Majd az angol osztály felel példásan Szabó Sándor irányítása mellett. A vallás vizsgát újból követi néhány ének s ezzel kezdetét veszi az irás-olvasás. A gyermekek három osztályban tanultak Szabó Sándor, Varjú László és Nt. Kovács Zoltán vezetésével. Amint a táblánál állanak s összecsucsoritott ajakkal írják a betűket, szavakat, mondatokat: úgy érezzük, mintha magyar nyelvünknek jövendő generálisai állanának a főhadiszálláson és készítenék elő magyarságunkat arra, hogy a következő évtizedekben a csatát, népünk nyelvének megmaradásáért vívott csatáját győzelemre vigyék. Harsány taps a jutalom, amikor egy-egy kettős mássalhangzóval vagy ly-nal Írott szóval vívott csata a gyermek oldalán sikerrel dől el. Majd a zongorán felcsendülnek a népdalok és Nt. Kovács Zoltán vezetésével a gyermekek magyar nótákat dalolnak. A Debrecenbe kéne menni kezdetű nóta alatt megjelenik a debreceni Nagytemplom a Rákóczi harangjával, majd később a Hortobágy képe, amint a juhász terelgeti nyáját. A nótacsokrot a kicsinyek szavalatai követik s boldogság hallani azt, hogyha néha nehezen kiejtve, de mosolygással az arcokon, átélve a költemények érzelmeit, mondják el rövid verseiket. Imét szól a zongora s a legkisebbek táncra perdülnek, Nt. Kovács Zoltánná vezetésével és ropják a népi táncokat. Látszik rajtuk, hogy vérükben van a tánc, próbálják csinosan illegetni magukat kis partnerük előtt, nem is beszélve arról, hogy ütem- erzékük kiváló. Na, de sok, fáradságot nem ismerő, lelkiismeretes tanítás volt cnnt>k az alapja, mert ők még kicsinyek.
