Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 5 A MESEBELI JÁNOS MUTATVÁNY V AT AI LÁSZLÓ “AZ ISTEN SZÖRNYETEGE” CÍMŰ ADY TANULMÁNYÁBÓL Ady, népe látásában és megítélésében Széchenyi rokona. —- Ugyanaz a szemléletmód jelentkezik nála, mint “a legnagyobb magyarénál. Népe múltját, sorsát, jövőjét nem történeti vélet- lenség eknek tulajdonit ja, a magyarság jelleme, s az abból szükségképpen adódó életformája bontakozik ki bennük. Soha nem külsőképpen beszél róla, s nem is a nemzet tudatában megrögzött ideák alapján. A doktrinér világmegváltók népet és sorsot politikai eszmékhez igazitó módszere is távol van tőle. A magyarságot belső tulajdonságai, jelleme alapján Ítéli meg. Adynál mélyebben senki sem látott be a leikébe. Még Széchenyi István sem. Senki nála tisztábban nem fogalmazta meg, mi a magyar és milyen a magyar. Költői hitelessége megint töretlenül jelentkezik: egy szemernyit sem változtat a valóságon, mig a leghitelesebb magyarság-karakterológiát lírájában megalkotja. Ennek alapján joggal vállalkozhatott népe jelenkori helyzetének a megváltoztatására is, joggal lehetett a forradalom énekese, s teljes elhivatottsággal beszélhetett a sorsáról. Fellépése idején szétnézett a ködben vigadó hazában, s a Széchenyiéhez hasonló képet látott. Abban is megegyeztek, hogy a magyar talajt sohasem vesztették el lábuk alól. Széchenyi kiindulópontja: “Magyarország nagy parlag!” Először ennek a felmérésére törekedett “a csúnyácska hazában”. Mindenekelőtt a magyar jellemet világította át. A nagy parlagot analizálva megmutatta a nemzeti bűnöket: hiúság, szalmaláng, lustaság és irigység. Csak ezek megrajzolása után bontakoztatta ki a nép felemelésére hivatott reformterveit. Hitte, hogy nemzetneveléssel a magyar jellem és sors megváltoztatható. De csakis nemzetneveléssel és nem forradalommal. Mikor a forradalom hite elől elvette az időt, összeroppant, megörült. Ady legelső igazi verses kötetében, az “Uj versek”-ben ilyen ciklust találunk: “A magyar Ugaron”. Népével foglalkozó verseinek ez a bevezetője, és mindvégig az alapja. Elvadult tájon gázolok: Ós buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar.
