Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

TESTVÉRISÉG 5 A MESEBELI JÁNOS MUTATVÁNY V AT AI LÁSZLÓ “AZ ISTEN SZÖRNYETEGE” CÍMŰ ADY TANULMÁNYÁBÓL Ady, népe látásában és megítélésében Széchenyi rokona. —- Ugyanaz a szemléletmód jelentkezik nála, mint “a legnagyobb magyarénál. Népe múltját, sorsát, jövőjét nem történeti vélet- lenség eknek tulajdonit ja, a magyarság jelleme, s az abból szük­ségképpen adódó életformája bontakozik ki bennük. Soha nem külsőképpen beszél róla, s nem is a nemzet tudatában megrög­zött ideák alapján. A doktrinér világmegváltók népet és sorsot politikai eszmékhez igazitó módszere is távol van tőle. A magyar­ságot belső tulajdonságai, jelleme alapján Ítéli meg. Adynál mélyebben senki sem látott be a leikébe. Még Széchenyi István sem. Senki nála tisztábban nem fogalmazta meg, mi a magyar és milyen a magyar. Költői hitelessége megint töretlenül jelent­kezik: egy szemernyit sem változtat a valóságon, mig a leghite­lesebb magyarság-karakterológiát lírájában megalkotja. Ennek alapján joggal vállalkozhatott népe jelenkori helyzetének a meg­változtatására is, joggal lehetett a forradalom énekese, s teljes elhivatottsággal beszélhetett a sorsáról. Fellépése idején szétnézett a ködben vigadó hazában, s a Széchenyiéhez hasonló képet látott. Abban is megegyeztek, hogy a magyar talajt sohasem vesztették el lábuk alól. Széchenyi ki­indulópontja: “Magyarország nagy parlag!” Először ennek a fel­mérésére törekedett “a csúnyácska hazában”. Mindenekelőtt a magyar jellemet világította át. A nagy parlagot analizálva megmutatta a nemzeti bűnöket: hiúság, szalmaláng, lustaság és irigység. Csak ezek megrajzolása után bontakoztatta ki a nép felemelésére hivatott reformterveit. Hitte, hogy nemzetneveléssel a magyar jellem és sors megváltoztatható. De csakis nemzetneve­léssel és nem forradalommal. Mikor a forradalom hite elől el­vette az időt, összeroppant, megörült. Ady legelső igazi verses kötetében, az “Uj versek”-ben ilyen ciklust találunk: “A magyar Ugaron”. Népével foglalkozó ver­seinek ez a bevezetője, és mindvégig az alapja. Elvadult tájon gázolok: Ós buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom