Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
12 TESTVÉRISÉG CSIGAHÁZ . . . Értelmiségiek könyörgése az életért Nekem? — ha nem lehet — egy zug se kell. Sorsom, mint annyi másé: vándoros. De neked kedvesem mióta a célt henned keresem szeretnék fészket adni, verejtékből, mint a madár, hol nem zavarna senki s ünnepként lenne ha néha ott vagyok pihenni. A gyermekünknek és neked kijárna ez a semmiség. De nekem kedvesem bár sejted, hogy az otthont szeretem, már jól van úgy, ahogy van, nem haj tanak igények és eldolgozgatom ott, ahová vet a holnapom, csigasors a jelen mivel tarisznya jár mint cselédnek, ki jobb időkre vár. Hiba volna, ha bántana téged, hogy nem vagyok mindig veled, de: úgy, ahogy lehet! csodát müvei két ember, ha szeret. Legalább te megértnél s nem tántorodnál percre se belül, csak azért is, csak élni, hősöket kér a ma, akarni kell: hinni, remélni. Nekem? — ha nem lehet — egy zug se kell. ott a hazám, ahol a vackom, s ha én ezt kedvesem minden nap még se adhatom, nézz esténként az égre, a háborgásod akkor majd lehűl. A földi fény ma talmi, öleld a gyermeket s tanítsd magyarnak-embérnék maradni. Debrecen, 1954. IVÁNI ZOLTÁN
