Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
2 TESTVÉRISÉG A GÖDÖLLŐI “JAMBOREE” EMLÉKEZETE Az idén ünnepeljük a gödöllői Jamboree harminc éves évfordulóját. Jogos büszkeséggel emlékezik vissza azokra a napokra minden “öreg”, aki ott volt és érthető irigységgel gondolnak rá a fiatalok, akik szívesen ott lettek volna. A külföldi vendégek lelkes, őszinte elismerésétől sokáig visszhangzott a világ. Cserkész világtalálkozó magyar földön. Baden Powell ott a helyszínen igy jellemezte Gödöllőt: “A szeretet, a munka és a lelki tisztaság nemzetközi ünnepe, melyen összeolvadnak a lelkek.” A világ főcserkésze azt a célt tűzte a táborozó fiuk elé, hogy más nemzetbeli cserkészekkel személyes barátságot kötve munkálják a világbékét. “Ti vagytok országaitok leendő vezetői, legyetek hát jóbarátok!” — mondotta nekik. A hagyományos magyar vendégszeretet jó talaj volt a Baden Powell féle barátkozás számára. Valóban, akik eddig nem ismerték, most megismerték egymást, és akik megismerték, meg is szerették. Sok külföldi vendég vallotta be restelkedés nélkül, hogy jóval többet kapott a magyaroktól, mint amennyire el volt készülve. “Az egész ország Jamboree!” — ez volt Teleki Pál főcserkészünk, a gödöllői táborparancsnok jelszava, amikor irányításával megkezdődtek a nagyméretű találkozó szervezési munkálatai. És a magyarság komolyan vette a jelszót. Ha az egész ország Jamboree, akkor most minden magyar cserkésszé lesz. A cserkész pedig minden cserkészt testvérének tekint és testvérként fogad házába. Ezért volt ötvennégy nemzet sok ezer fiának útja diadalut a magyar határtól Gödöllőig. Az utbaeső városok vezetői üdvözlő beszédeket mondtak. Virágerdő, éljenző tömeg, zeneszó, étel és ital várta a külföldi csekészeket, ahol csak megállt velük a vonat vagy a hajó. Budapest és a vidéki városok egymással versengve hívták meg és vették körül igaz barátsággal az idegeneket. Emléktárgyakkal ajándékozták meg őket. Címeiket mindenütt sokan feljegyezték. A jamaiki cserkészek parancsnoka például nevetve mondotta: “Ezután Jamaika és Magyarország között nagyon fellendül a postaforgalom.” Éppen igy érezte és látta mindenki más is. A magyar ember lelkén kivül a táj, a nép zenéje és művészete is megragadta a látogatókat. Amit a gödöllői bemutatókon láttak, ugyanazt kirándulásaik alkalmával eredeti környezetében is megismerhették. De éppen igy elhozta a Jamboreera a többi nemzet is a maga lelkét, műveltségét, képességeit. A cserkész
