Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

12

TESTVÉRISÉG

A SZABADSÁGÉRT ÉS AZ UNIÓÉRT

AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR SZEMMEL

Irta: Eszenyi László

(Befejező közlemény)

A sors iróniája, hogy a déli kongresszus akkor nevezte ki Leet a déli erők fővezérévé, amikor a fegyveres győzelem már minden józan megítélés szerint elérhetetlennek látszott.

Grant Petersburgtól Richmondig kiépített állásrendszere 65 kilométer hosszú félkörben vágta el az utánszállitó vonalak zömét s tette lehetetlenné a két déli csoport összevonását. Petersburg területén az Unió csapatai kétszeres túlerőben voltak, Johnston pedig maga nyilatkozott úgy szedett-vedett hadseregéről, hogy azzal “Sher- mant legfeljebb bosszantani tudja.” És Sherman Észak Karolinában Schofield 21,000 emberével újabb erőkhöz jutott.

Sokan értetlenül állnak szemben Lee ama elhatározásával, hogy ebben a tökéletesen reménytelen helyzetben még egy elkeseredett kísérletet tett a győzelem kicsikarására, mielőtt a fegyvert letette volna. Mi magyarok, akik évszázadokon keresztül voltunk “két pogány közt egy hazáért” folyó harc hiába-hősei, talán jobban áttudjuk érezni a polgárháború legendás hősének lelki vergődését, mint a világ bármely más nációja. Lee úgy szerette szülőföldjét, hogy a felkínált északi fővezérséget elutasítva a felkelő lobogó alá állt, noha épen a rabszolgatartás kérdésében a déliekétől merőben eltérő nézetet vallott. És most kétségbeesve kellett lássa, hogy annyi rettenetes áldozat dacára Sherman mindent eltipró sisera hada feltartóztathatatlanul hömpölyög imádott hazája, Virginia felé. Vannak pillanatok, mikor a leghidegebb fejű hadvezér elhatározásában nagyobb szerepet kap a szív, mint az