Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
A SZÉPIRODALOM 1 ŐSZ PORONDJÁN Sárga a pázsit. A nap csak ámít. Sugárkévét szaggat a szél. Fázik a lég is. Pár szöcske mégis zizeg, s szökell ha dérhez ér. Vadkörte mártja fejét a lángba. Barázdában lapul a nyúl. Színek bomolnak, birkóznak, s holnap a nyár a tél karjába hull. Zagyvapálfalva, 1951. IVÁXI ZOLTÁN SZIVÁRVÁNY A BORULAT FELETT Irta: Szabóné Lévay Margit Hawáiiban csodáltuk naponként a bűvös látványt: Süt a nap s permetezik az eső és a borulat felett szivárvány ékesíti az eget; derékon ölelve át a szigetet, mint Isten szeretete a világot. A fűszálakon, virágok kelyhein, a fák lombjain, pálmaágakon rezgő esőcseppek sziporkáznak, mint megannyi gyémántszem pillogják szerte a szivárvány színeit. “Liquid sunshine” — folyékony napfény-nek nevezi ez égi szépséget a Hawáii-i. Szivárvány a borulat felett! Öröm a bánatban! Vigasztalgatom a szivemet: “Ha mitse nyújt a földi: nézd, ott a menny! . . . Vesztedre szállt le ide annyi szépség, Ha élve s halva elrabolja békéd!”
