Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
16 TESTVÉRISÉG szeiben, mely a felkelők hatalmában van, a rabszolgákat azonnal felszabadítja, de nem tesz említést az Unió területén lévő rabszolgákról. J ogokat ad tehát olyan területeken, ahol azok gyakorlására biztosítékot adni nem tudott. Tár- gyilagos bírálónak aligha lehet kétsége afelől, hogy a világhírű felszabadító kiáltvány először valóban semmi mást nem célzott, mint az északi polgárkatonák erősen megcsappant háborús kedvének helyreállítását és a déli néger tömegek fellázitását uraik ellen. A nagyon is általánosságban mozgó és átlag emberek számára kevésbbé érthető háborús cél, az Unió megvédése mellé a rabszolgák felszabaditását állította s ezzel az Unió harcát az egész emberiség kereszteshadjáratává magasztositotta. A Proklamáció érthetőleg igen vegyes fogadtatásban részesült. A Repubulikánus Párt radikális szárnya felháborítóan kevésnek találta, az északi demokraták veszedelmesen messszemenőnek és jogtalannak. A történelem azonban igazolta Lincolnt. A kongresszus kibővítve törvénybe iktatta s ez a törvénycikk nagyobb hatást gyakorolt a polgárháború sorsára, mint az Unió kormányának bármely más intézkedése. Az általános emberi jogokért vívott nagy európai forradalmak után egyetlen uralkodó sem merte volna megkockáztatni a hadüzenetet a rabszolgatartás eltörléséért harcoló Lincoln és az Unió ellen. Az Unió kormányának akadtak még komoly nehézségei mind Angliában, mind pedig Franciaországban. De a diplomáciai feszültségek válsággá nem mélyültek, mert az Unió ügyét minden elismerésre méltóan képviselő diplomaták abban a biztos és megnyugtató tudatban folytathatták egyeztető tárgyalásaikat, hogy a felmerült ellentétek megoldására az európai kormányok nem fognak az erőszak eszközéhez nyúlni. Az Unió fényes diplomáciai győzelmet aratott még a katonai döntés kicsikarása előtt. (Folytatjuk)
