Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-03-01 / 3. szám

rr

DERŰS PERCEK B

ssssaasaasssassszasz

HONNAN TUDJA?

Megmagyarázta azt már Eötvös Károly, hogy amikor a zsidó Galíciából bevándorol, nyomban a legjövedelmezőbb üzleteket válogatja. Lesz fakereskedő, borkereskedő és pálinkamérő. Mikor kicsit megszedi magát, beljebb költözik, lesz nagy rőfös, buzakereskedő, szesznagykereskedő. Még beljebb költözik, lesz nagybérlő, mire Pestre kerül, már bankár, királyi tanácsos, kaszinótag, országgyűlési képviselő, onnan Bécsbe törekedik, gyerekeit külföldön nevelteti, az asszonyok ruháit Párisból hozatja. A

föld megmarad alapnak, de hiába, mert azon elpocsékolja azt, amit egyebeken szerzett. A föld rettenetes boszut tud állni azon, aki nem

szeretettel bánik vele.

Debrecenben a Hatvan ucca sarkán volt az Áron kocsmája, mindenki csak Áron patikájának ismerte. Áron megmaradt Debrecenben a pálinkamérésnél. A patika olyan jól ment, hogy Áron milliomos lett, nem kívánkozott tovább vándorolni. Megtartotta a pájeszt, meg a kaftánt, maga állott a pult mellett reggeltől késő estig, a lábát se tette ki

Debrecenből soha.

Egyszer mégis Pestre kellett mennie. Doktorhoz. Felhasználta azt a napot, amikor az olasz király látogatása volt Pesten esedékes. Ki- bámészkodja ott magát, ahol még sohasem volt. Orthodox vendéglőben szállott meg a Szerecsen uccában. Biz az piszkos is volt, meg tele is

volt poloskával, de az volt a legolcsóbb. Letette a tarka zsebkendős batyut, a kampós botot a hóna alá csapta, aztán elindult, amerre több embert látott: ki is ért az Andrássy útra. Az már tele volt emberrel, hamarosan jön az olasz király. Az Andrássy ut két oldala díszes páholyokkal volt borítva, diszruhás főurak, lóhátas vitézek csoportosultak, csatlósok, apródok, magas rangú katonák — csipkébe, bársonyba öltözött hölgyek nyitott landauerekben kocsiroztak le és fel.

Áron egy üres páholyt vett észre, abba nyomban be is telepedett, elővette a kurtaszárut, pipázgatni kezdett. Nosza odaugrik az egyik diszruhás rendőrtiszt. Rárivall.

— Hallja, nem takarodik ki nyomban onnan. Hogy mert oda beülni? Az a hely a kalocsai érsek ur Őeminenciájának van fenntartva.

Megszólal azonban Áron:

— Ismer maga engem?

— Imeri a fene, most látom először.

— Hát a kalocsai érsek ur eminenciáját ismeri-e?

— Azt is most fogom először látni — feleli a rendőr.

— Hát akkor azt mondja meg a rendőr ur, hogy ha se engem nem ismer, sem a kalocsai érsek ur eminenciáját, akkor honnan tudja maga, hogy nem én vagyok a kalocsai érsek?

DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF