Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 7 KRISZTUS A VASFÜGGÖNYNÉL Ót éve már . . . Friss harmatot oldott a nap a földeken, s nem tudva hol az otthon, hol kezdődik mi idegen, botorkáltam előre, mikor a sugárözönbe’ feltűnt egy Krisztuskereszt. Ilivök faragták? — tagadók csálétkül hagyták? — de ott fényeskedett. S bár folyt az emberhajsza, leültem — alatta. Ót éve már . . . Nem tudva innen vagy túl, eligazitóul még kacérkodtam is vele: menjek —• ne menjek? . . . és e csodába illő nyugalom éreztem: az Ó ereje. Ot éve már . . . A közeli boglyából egy hulla tátott szájjal bámult, miért késlekedem? . . . s én élet és halál határán pihentem megadással: “Amint akarod, úgy legyen!” Ot éve már . . . Azóta járom a világot, s nem, tudva hol az otthon, hol kezdődik mi idegen, — mint akkor ott a harmatozott földeken, — csak az a Krisztuskereszt őrzi a biztonságom, békiti lázongásom, . . . “Éli, Éli, lamma sabactani” — sóhaja rajtam, s hazámon. TVÁNI ZOLTÁN
