Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 13 50 ÉV AZ EGYESÜLET SZOLGÁLATÁBAN A magyar madárfajták nevét viselő tagokban és munkatársakban, alapításától kezdve, mindig gazdag volt az Amerikai Magyar Református Egyesület. A madárneves tagokat és képviselőket emlegetve, a “ligonieri mórián” tartott régi konvenciókra, 1931 (amikor én először voltam delegátus) és azt követő többi nagy és szép gyűléseinkre kell gondolnunk. Vissza kell szállnunk lelkiszárnyakon azokba az időkbe, amikor még a konvenciós-krónikások: Pólya, Szarvas, Csontos, Fiók, Szabó és a többiek naponként felolvasott szellemességeikkel, krónika-olvasásukkal, jóizü kacagásba fullasztották a tisztes delegátusokat . . . Amikor a krónikások kacagtatásával fűszerezett vacsorák után felcsendültek a “nótás delegátusok” egész falut, a ligonieri egész völgyet betöltő szebbnél szebb nótái ... és egymást érték a bűbájos esték és hajnalok igazi magyar-barátkozásai, amelyeknek derűje biztosan elhomályosítaná, vagy meg is semmisítené az újabb idők kevésbbé hangulatos, inkább ideges konvenciós mozzanatait és mozgalmait. Mint mondám, már a régi jó időkben léteztek tagjaink sorában: Rigó, Holló, Szarka és Daru-ka delegátus testvéreink. Azóta ezeknek a tollászkodó-testvéreknek, a konvenciós jegyzőkönyveket csak a derű és a vicc kedvéért együtthitelesitő “jómadaraknak” az életéből itt-ott három vagy négy, de egyikük életéből őt évtized telt el egyesületi tagság és osztálykezelői minőségben. S bár szép és nagy idő repült át fejük felett, ha itt-ott megtépve és tollat-hullatva is, de ezek a mi “madaraink” — Isten jóvoltából még ma is élnek! Ha nem is olyan magasan, mint régen, de repülnek, vagy építgetik a testvériségünk fészkét —■ amely 65 éven nekik és velük együtt, sok ezer magyarnak nyújtott sziv- beli melegséget, bajban és viharban menedéket és vigaszt. A magyar madarak nevét viselő, tisztességben és testvér- szeretetben megöregedett és egy kivételével már nyugdijbament munkatársaink közül most különösen arról kívánok megemlékezni, aki ebben az évben Isten kegyelméből megérte egyesületi tagságának és munkásságának 50-ik esztendejét, akit becsületes nevén Szarka Ferencnek hívnak. Ez a félévszázadon át szolgált munkatársunk a régi bányavidéki, Brownsville, Pennsylvania-i 85-ik osztályunk ügykezelője, alapitótagjaink egyike, a magyar református egyház hivő tagja, hosszú éveken át presbitere, amerikai magyar
