Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
12 TESTVÉRISÉG Minden kis vitéz aludt és nem vették észre a sárga dolmányos idegeneket. Most azután irgalmatlanul kilakoltatták őket. Két őr vezette mindeniket a röpnyilláshoz és onnan dobták ki a darazsakat, úgy mint részeges duhajt a korcsmából. A másik kaptárban egy külön kivégző különitmény dolgozott. Sorba hurcolták elő azokat a mézfogyasztó hatalmas rovar tankokat, amelyeket here néven ismerünk. A kivégző négyszögben legyilkolták őket. Pár órán belül olyan volt a röpnyílás előtti kis tér, mint ütközet, ahol csak a kilőtt tankok maradtak. Égre- mutató lábaikkal valóban úgy néztek ki ezek a boldogtalanok, mint kilőtt harcikocsik a törpék világában. Egyik rajban pedig gyermek gyilkosság volt. Teljesen ki nem fejlődött kis méheket dobtak le annak a rovarbirodalomnak Tájgetosz hegyéről. Ugyanitt egy fiatal harcos, csorbítatlan, büszke, hosszú szárnyakkal, melyek majdnem egész testét beborították, elaggott öreg munkást hurcolt a kivégző helyre. Az öreg fején a finom haj letöredezett és szürkés kopac volt. Szárnyát a sok munkában lekoptatta és öreg lihegő elhasznált teste, pot- rohája fedetlenül volt. A fiatal vitéz kinyomta szuronyát és kivégezte a boldogtalant. Majd berúgta a fűbe, gazok, porladó rovar csontvázak, meggyilkolt herék közé. Megborzadva, meg- igézve, néztem a szörnyű vérengzést. Csupán az utolsó kaptárban nem volt statárium. Ezt a családot most valamikor tavasszal szereztük be. Nemes fajú méhek azok. Már színekben is különböznek a többiektől. Kaukázusi és bennszülött méheink sötétebb színűek. Inkább a vadméhekhez hasonlítanak. Ezek pedig aranyos ruhákban járnak. Ha röpködnek, olyanok mintha a napfény növesztett volna szárnyat és változott volna rovarokká. Amig ott állottam és néztem őket, egyszerre csak méhsirásra lettem figyelmes. Egy messziről jövő elfáradt öreg bujdosó érkezett haza. Biztosan gyilkosai elől menekült el. A tél rohamának ideje alatt, talán valami bő öblü virágkehelyben húzta meg magát. Azonban a méh nem élhet a kas nélkül. Haza hívta a család, a népe és jött talán kegyelemre, talán halálra — haza. Elkopott szárnya, szürke haja jelezte, hogy nagyon öreg lehet. Sírása még bennem is részvétet keltett. Otthonába akart berepülni. A gárdista értesítette a parancsnokságot az öreg érkezéséről. A különitmény kivonult és szuronyt szegeztek rá. Nem engedték haza. Végig kopogtatott minden családot. Mindenhol kivont szuronnyal fogadták.
