Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG 9 LEVÉL TELEKIEKRŐL Főtiszteletü Elnök Ur! Megdöbbenéssel olvastam a “Testvériség” legutóbbi számában Teleki László és felesége szörnyű háláláról szóló hirt és azonnal Írni akartam, mint aki éveket töltött vele börtönben, de minden alkalommal elöntötte szememet a könny valahányszor előidéztem emlékemben a Teleki Laci mosolygós arcát. Nála egyenesebb jellemű embert nem ismertem. Sokszor láttam ingerült börtön­társaival mosolyogva vitatkozni.' Szelídsége, emberszeretete át­ragadt környezetére is. Lelki erejének nagyságát ott láttam meg, amikor az emberek elcsüggedve, összetörve kilátástalannak látták az életet. Neki volt ereje bátorítani a csüggedőt, megvédeni a gyengét. Lelki ereje mély vallásosságából fakadt. Nem volt hul­lámzó kedélyű. Nem ült fel a börtönhireknek. Mindent tárgyila­gosan, magasabb szempontból Ítélt. Egy alkalommal láttam elszomorodni. Ketten voltunk a cellá­ban és lélekben a karácsonyi ünnepekre készülődtünk. Feleségé­től csomagot kapott, metyből kidobálták a börtönőrök a fenyő­gallyat és a gyertyákat. Mondta, hogy egy gyertyát sikerült megmenteni. Beszélgettünk a régi karácsonyi ünnepekről, majd a Keresztyén Ifjúsági Egylet munkájáról. A végén megjegyezte: “Egész életemet a magyar ifjúság lelki nevelésének szenteltem és a végén a magam gyerekeit sem tudom nevelni.” Rátekintettem és láttam a könnye végig csorog az arcán. Letörölte és ismét mosolygott, de én láttam hogy mosolyán belül hullanak a köny- nyei és azok a könnyek fájdalmasabbak mintha szabad folyást engedne nekik. 0 az életben sokat vesztett. Elvesztette rangját, vagyonát, szabadságát. Gyermekei külföldön éltek és nem láthatta, nem nevelhette őket. De nem vesztette el hitét, nem vesztette el a jövőbe vetett bizodalmát. A börtönben is készült arra a hiva­tásra, amit a magyar ifjúság nevelésében élete céljának kitűzött. Félt, hogy a magyar ifjúságot a kommunizmus úgy megmételyezi, hogy nem lesz lehetőség a lelki kátyúból kiszabadítani. Amikor a forradalom után felkerestem ragyogó arcai mondta, hogy lám az ifjúság mégis lerázta magáról a kommunizmus hamis ideológiáját. Hívtam: jöjjön velünk, de ő maradt. Azóta többször váltottunk levelet. Irta, hogy belépett a VIII. kerületi gyülekezet énekkarába és lázasan készülnek a nagy­pénteki szereplésre a Passió énekléssel. —; Egyik levélben arról számolt be, hogy 14 év után ismét elmehetett az Operába. Több ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom