Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1962-11-01 / 11. szám

12 TESTVÉRISÉG A SZABADSÁGÉRT ÉS AZ UNIÓÉRT AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR SZEMMEL Irta: Eszenyi László (21. folytatás) A gettysburgi csata és Vicksburg elfoglalása után Tennessee került az érdeklődés középpont­jába, hol hónapok óta nézett farkasszemet egy­mással egy északi és egy felkelő hadsereg. A több mint ezer mértföldre nyúló arcvonal két szárnyán, Virginiában és Mississippiben, 1863 folyamán említésre méltó harccselekményre nem került sor. A megtépett Észak Virginiai Had­sereget Lee zavartalanul rendezhette. Az őt nyo­mon követő Potomac Hadsereg ugyan kétszeres túlerőben volt, de Meade felfogása szerint ezt az erőkülönbséget Lee fölényes vezetési képes­ségei kiegyensúlyozták s igy nyilt csatában nem merte szerencséjét próbára tenni. Vicksburg kézbe vétele után Grant az alap­vető háborús terv szellemében, minden erejével az alabamai Mobile-ra szándékozott előretörni, hogy a déliek kettéválasztását még fokozottabbá tegye s hadműveletével magára vonja Bragg tábornok Chattanooga területén felvonult erőit. Grant győzelmes hadseregének aligha állt volna ellen délen bárki. A minden tekintetben kiváló elgondolás nem is Dél ellenállásán, hanem Lin­coln tehetségtelen katonai tanácsadóin bukott meg. Halleck és társai meggyőzték a katonai kérdésekben tájékozatlan elnököt, hogy ebben a háborúban nem a hadseregek megverése, hanem minél nagyobb területek megszállása és kézben­tartása vezethet csak a végső győzelemre. Az elnök, Grant minden tiltakozása ellenére, a győ­zedelmes vicksburgi hadsereget terület megszálló feladatokkal szétirányitotta a szélrózsa minden irányába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom