Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-11-01 / 11. szám
12 TESTVÉRISÉG A SZABADSÁGÉRT ÉS AZ UNIÓÉRT AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR SZEMMEL Irta: Eszenyi László (21. folytatás) A gettysburgi csata és Vicksburg elfoglalása után Tennessee került az érdeklődés középpontjába, hol hónapok óta nézett farkasszemet egymással egy északi és egy felkelő hadsereg. A több mint ezer mértföldre nyúló arcvonal két szárnyán, Virginiában és Mississippiben, 1863 folyamán említésre méltó harccselekményre nem került sor. A megtépett Észak Virginiai Hadsereget Lee zavartalanul rendezhette. Az őt nyomon követő Potomac Hadsereg ugyan kétszeres túlerőben volt, de Meade felfogása szerint ezt az erőkülönbséget Lee fölényes vezetési képességei kiegyensúlyozták s igy nyilt csatában nem merte szerencséjét próbára tenni. Vicksburg kézbe vétele után Grant az alapvető háborús terv szellemében, minden erejével az alabamai Mobile-ra szándékozott előretörni, hogy a déliek kettéválasztását még fokozottabbá tegye s hadműveletével magára vonja Bragg tábornok Chattanooga területén felvonult erőit. Grant győzelmes hadseregének aligha állt volna ellen délen bárki. A minden tekintetben kiváló elgondolás nem is Dél ellenállásán, hanem Lincoln tehetségtelen katonai tanácsadóin bukott meg. Halleck és társai meggyőzték a katonai kérdésekben tájékozatlan elnököt, hogy ebben a háborúban nem a hadseregek megverése, hanem minél nagyobb területek megszállása és kézbentartása vezethet csak a végső győzelemre. Az elnök, Grant minden tiltakozása ellenére, a győzedelmes vicksburgi hadsereget terület megszálló feladatokkal szétirányitotta a szélrózsa minden irányába.
