Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 3 ÜNNEP VOLT LIGONIERBAN Ragyogott a nap, csak itt-ott terelt át előtte szent Dávid az ég kék mezején egy-egy bárányfelhő-falkát. Friss, üde szellő simogatta a pázsit füvét, az őrt álló fák lombjait s az örvendező arcokat. Körül, karikában zöldből kékbe tűnő szelíd hajlású dombok, erdők, rétek, sárgálló tarlók s csillogó levelű kukoricatáblák változatossága. A völgyben egy tizenkilencedik század közepéről itt felejtett amerikai városka, amit patak szel át: Ligonier, Penna. A székely ember szeme felcsillan. Ilyen lenyűgöző tájképet csak Erdélyben lehet látni. A veszprémi ember is ugyancsak meg van elégedve: szakasztott olyan, mint a Dunántúl. Csak az alföldi magyar morfondírozik. Igaz, hogy jobb lett volna, ha az Ur Isten simára formálta volna ezt a bubánatos világot, olyannak mint oda át a hajdúk, a kunok, meg a jászok földje, mert annál szebb nincs, de ha már vakondtúrást is teremtett, meg kell adni: ez se kutya. Szeptember 3.-a volt, Labor Day, nemzeti ünnep, magyar reformátusoknak s általában emberséges magyaroknak piros betűs nap. Szentelés volt, házszentelés a Bethlen Otthonban. Előtte napokig ömlött az eső, utána megint neki búsulta magát az idő, de harmadikán ránk mosolygott kegyelmesen az Ur. Tóvá lett a délibáb, az álom valósággá. Hat év kellett hozzá, hogy a keresztyén demokrácia lassú, de annál eredményesebb módján kinőhessen a földből — acélból, betonból, téglából — magyar református, vagy — mondjuk igy — Magyar- Amerika eleddig legnagyobb méretű s szépségében is lenyűgöző közös alkotása, az Idősek uj Otthona. Olyan, mint egy régi magyar világbeli kúria: tiszta vonalú, nyugodt méltóságú megyeháza. Az egyik kanadai magyar szerint: palota. Pedig nem fényűzésnek szántuk s nem is az, hiszen annyira modern, mint a mai nap. Csak éppen, hogy művész tervezte, Isten áldotta tehetség, Szabó György István épitész-mérnök, akinek magyar- országi és délamerikai sikerekben gazdag karrierje után ez az első alkotása az Egyesült Államokban. A ház avatásra hatszázan jöttek össze, Chicagótól Buffalóig s New Yorktól Williamsburgig. Ha többen jöttek volna, a szálás körül gyűlt volna meg a bajunk, mert a mi falunk kicsi. Harminc mértföldes körzetben igy is elfoglaltunk minden helyet. A legtöbben Clevelandból voltak, három hatalmas autóbusz mellett
