Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-07-01 / 7. szám
14 TESTVÉRISÉG ték Lee kezét mind a csata további tervének megalkotása, mind pedig a harc levezetése tekintetében. Nem merte megkockáztatni az északiak szárnyának merész megkerülését és egy elsöprő oldal és háttámadást, ami oly nagyszerű eredményeket hozott a virginiai harcokban, hanem a két szárnyán alkotott súllyal a félköralakban elhelyezkedett uniós csapatok összeroppantására törekedett. A pokoli hőségben egész nap vívott harc mindkét oldal szörnyű vérvesztesége ellenére sem hozott változást. A “Cemetery Hill”, melyet Ewell előző este valószínűleg még könnyen kézbe vehetett volna, ezen a napon már északi tüzérséggel volt megrakva, melynek megsemmisítő kartácstüzében a déli gyalogság meg-megujitott támadása összeomlott. A csata harmadik napja az amerikai hadtörténelem egyik legszebb hőskölteménye. Délután egy óráig néztek farkasszemet egymással a már teljesen felvonult ellenfelek. Ekkor Pickett tábornok engedélyt kapott arra, hogy nem régen beérkezett 15,000 gyalogosával meginduljon az északi állás közepének áttörésére és a “Cemetery Hill” elfoglalására. Ezzel Leenek az az alapvetően lényeges elgondolása, hogy ügyesebb elhelyezkedéssel az északiakat kényszerítse támadásra, dugába dőlt. Az összpontosított déli tüzérség nem túlságosan eredményes előkészítése után, Pickett 15,000 gyalogosa feltartóztathatatlannak tetsző tengerárként hömpölygött felfelé a temető domb sima, fedezéket nem nyújtó oldalán az északi állások felé, s azokat az északi tüzérség gyilkos tüzében el is érte. Az ott vívott kézitusában az állások teljes áttörése a megtizedelt és halál racsigázott felkelő gyalogságnak azonban már nem sikerült. Aki a történelmi háttér és a déliek gondolkozásának ismerete nélkül nézi ezt a bámulatosan merész rohamot, az talán csak oktalan vérontást vél felfedezni ebben az arctámadásban. Aki azonban a Gettysburg-i csatáig történtek alapján bele tud látni a déli
