Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-04-01 / 4. szám
14 TESTVÉRISÉG tétlenségüket az ugyancsak súlyos veszteségeket elszenvedett északiak hónapokig nem zavarták. 1862 őszén először mutatkozott meg világosan Észak fölényesebb háborús potenciálja. A kétszeres lakósságszám mellett az évi 300,000 lelket számláló európai bevándorlás biztosította az egyre növekvő ipar és fegyveres erő emberszükségletét. A balsikerü hadjáratok hadianyag veszteségének pótlása az évről-évre emelkedő termelés mellett mind kisebb problémát jelentett. Annál nagyobb gondot okozott Lincolnnak a belpolitikai helyzet kedvezőtlen alakulása. Az őszi 'választások során a demokraták jelentősen előre törtek a kongresszus mindkét házában, hol a háború minden áron való befejezésének gondolata mind több és befolyásosabb képviselőt nyert. A háborús fáradtság leginkább a testvérharc dúlta Észak-Nyugaton volt érezhető. Az elnöknek mérhetetlen szüksége volt gyors katonai sikerekre, hogy a helyzetet egyensúlyban tudja tartani. S a siker elérésének eszköze: a fegyveres ■erő rendelkezésre is állott. Az Unió kétszeres túlerőben lévő haderejét az ősz három nagy csoportra tagolva találta. A körülbelül 130,000 főt számláló Potomac hadsereg a virginiai Warren- ton területén állott. Lincoln az örökösen habozó és határozatlan McClellant leváltotta s helyét az Antietam-i csata egyik hősével Burnside Ambrose tábornokkal töltötte be. A nyugati hadszíntéren, melynek parancsnoka továbbra is Halleck maradt, két hadsereg volt. A Cumber- landi Hadsereg 45,000 emberrel Rosencrans tábornok alatt és a Tennessee Hadsereg, melynek 80,000 katonáját az Unió legsikeresebb hadvezére, Uránt vezényelte. Az északiak által oly hőn ■óhajtott katonai siker azonban Dél tábornokainak nagyszerű vezetői képessége és talán a hadiszerencse kiszámíthatatlan alakulása következtében még sokáig váratott magára. Az események mindkét hadszíntéren csak december táján vettek újabb lendületet. Burnside
