Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-04-01 / 4. szám
SZÉPIRODALOM c=C=sC-=a'j _==l=l ~li=É==O Y J*=^ >= ÖT ÉV VESZTESÉGE Irta: Szabóné Lévay Margit Alig melegettünk fel Kailuai kis otthonunkban, Oahu szigetén Hawaiiban, mikor szivárványos örömünket bánatfelhő takarta el könnybe lábadt szemeink előtt: Meghalt Reményi József! Fenn- költ gondolatokban mélyen szántó tolla Vele együtt örökre pihenőre tért, 1956 őszén. Még nem csendesedett el szivünkben Barátunk elvesztése feletti szomorúságunk, amikor újra szivén ütött egy még nagyobb, még jobban fájó fájdalom: Tarnóczy Árpád meghalt! 1957 nyarán. Még egyév sem telt el az első veszteség óta s ime örökre elhallgatott magyar Amerika legbübájosaöo melódiákban zengő Lírája. Költeményei, prózái, még levelei is egyik iegliraibb szív termékei. De csak uj költeményekre némult el a lant. Költői hagyományaiból ha ránk-ránkköszönt egy-egy verse vagy remekbe irt prózája, szivének baráti melege járta át szivünket s “kenyeres pajtásom” — ahogyan Lacimat nevezte — és “Búzavirág Szabó” — ahogy leveleit hozzám címezte — megvigasztalódva érezték a Hold szerelmesének közelségét . . . S a Halál megint megállt magyar Amerika szellemi Kincstára előtt és elszólitotta Szécskay Györgyöt. 1958 tavaszán. Nem várva be itt sem az egyév leteltét. Szécskay György lantja megelőzte az első kettőjét, s változatokban színes hangja a bányákban megfáradtakat ringatta szülőfalu] okba és felüditette szivüket a másnapi küzdelemre. Megdöbbenve könyveltük el emlékeink albumába : szivünkbe, itteni szellemi életünk e sorozatos veszteségét. De mint egy pusztuló uradalomban, nem szűnt meg a veszteség. Csak pihenőt tartott, időt adott, hogy bánatunkból szakadozott felbe legyen, amiket tova fújnak a megnyugvás szellői . . . És jött az újabb csapás: Finta Sándor halála! Amerikai müvészéletünk szobrásza, aki maga is, mint Istennek jókedvében teremtett egyik müve, szembetűnő szobor alakjával magasodott k’ művész-barátai, kortársai között. Ez a veszteségünk csak azért lett. egy hajszálnyival könnyebb, mivel bánatunkban osztoztak Amerika művész-körei, szellemi kiválóságai. Reményi József halála óta az ötév még nem telt el . . . “És Isten szólt: Menj le Halál, Menj a földre, abba a házba Hol egy ■— Költőt — a kin gyötör,
