Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG

15

“FENSÉGES VOLT A TÉL” — LIGONIERBAN

Február havában szokatlanul nagy tél volt nálunk is. Ennek ellenére kis pionér csapatunk önkéntes tagjai, minden reggel megjelentek hólapáttal a kezükben dolgozni.

Egy fontos és sürgető munkát akartak elintézni mindennap. AZ UT A KIS TEMPLOMHOZ JÁRHATÓ LEGYEN.

Fáradságuk eredménye gyanánt napokig, sőt talán egy hétig is, olyan volt a járdánk fel a templomhoz, mint egy fekete szalag, télgenerális uniformisán, képviselve hősiességét s elszántságát kis pionér csapatunknak. Mégis a nag3f ütközetet elveszítettük s a hóviharokban mind vékonyabb s vékonyabb lett az ut. Majd teljesen és maradéknélkül elfogyatkozott. Mikor aztán a megfagyott felhők mind ráhullottak a világra s fehérbe öltöztették a didergő fákat, jelentette a gondnokunk, hogy győzött a tél: “Tűz mellé házba szorultunk.”

így aztán egy páran gyengélkedő lakóink közül nem tudtak megjelenni az ebédlőben sem a közös áhítaton. Pedig óhajtoztak s kívánkoztak a gyülekezetbe, a nagy családba, amint leborultunk tisztességet tenni az Urnák. Mikor meglátogattuk őket, minden sóhajtás, szó, feltörült könnycsepp, egy nagy ősi vallomásba torkolt úgy bele, mint kis vizek a nagy óceánba: “Uram szeretem a te házadban lakozást és a te dicsőséged hajlékának helyét.” (Zs. 26:8.)

Fenséges volt a tél. Mozdithatatlannak látszott a hó. Örök- életet jósoltak a fagynak a megvadult szelek. Csattogtak a hidegben a fák. A kis nyulak pedig éjjel a nagy verandánkon húzódtak meg a hideg ellen.

Aztán egy hir érkezett hozzánk a gazdaságunkból. Egy reggel, amint a gazda dideregve, kedvetlenül látogatta a farm hidegtől szenvedő népeit, a libák lakóhelyén, gondosan betakarva friss szalmával, egy tojást talált. Mint tűz, olyan gyorsasággal terjedt át a szobákon az újság. Esetlegesen, véletlenül említette meg a gazda s itt egy egész kis forradalmat okozott. Megpezsdült a remény a szivekben, mint a Bethesda vize az angyalok szárnyainak csapásától. A volt nagy gazdasszonyáink tanácskozóra gyűltek egybe s aztán kimondták a verdiktet. Haldoklik a tél, jön a tavasz.

Mindig tudtam, hogy a libák hős madarak. Tiszta szemérmességük, a hattyú rokonságról beszél. Kapitoliumi jeladásukkal