Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-02-01 / 2. szám

TESTVÉRISÉG 13 talanul tölti be hivatását. Kevés hetilap ér meg ilyen hosszú időt gyérülő magyar életünkben s csak természetes, hogy a nevezetes év­fordulón a legjobb kívánságokkal köszöntjük a jubilánst. UJ ELNÖK A WILLIAM PENN-NÉL A régebbi Verhovay és Rákóczi segély-egyletek egyesüléséből szár­mazott s William Penn nevet felvett magyar testvérsegitő egyesület igazgatósága rendkívüli ülésén töltötte be a Révész Kálmán halálával megüresedett elnöki tisztséget. Az uj elnök Macker Gyula, a testület egyik eddigi alelnöke és régi munkatársa lett, akinek helyébe viszont Lenárt Gyula, eddigi igazgatósági tag lépett, az ő helyét viszont Fáczán J. Mihállyal töltötték be. E helyen is szeretettel köszöntjük a testvér egylet uj elnökségét s reméljük, hogy a Bencze János és Révész Kál­mán működése alatt, az országos jellegű egyesületeink között kialakult jó viszony az ő vezetésük alatt is meg fogja teremni jó gyümölcseit magyar közéletünkben. PIROS PAPÍR PARADICSOM A pittsburghi Expert Printing Co. kiadásában a közelmúltban jelent meg egy “Piros Papír Paradicsom” cimü kis verses füzet, amely szerző­ként bizonyos (valószinüleg csak irói név!) Öreg Lantos András-t tüntet fel. A kis 32 oldalas költemény, mint az első oldalon olvasható: “Históriás énekféle Pestbudának elestéről, beleütött vörösvészről, ki mint látta, ha megérte.” A vers nem mindennapi irói készséggel mondja el a szép magyar főváros ostromát, elestét s azt a tragikus sorsot, amelyet lakosainak a vörös invázió alatt elszenvedniük kellett s amit ma is szenved az egész ország. A szerző szemtanúja és szenvedő tanúja volt ennek s a köz­vetlen élmény megjelenítő erejével igen hatásosan “pengeti, pengeti sírván” jól gördülő sorait. Hogy a kötetke a könyvpiacra kerül-e, vagy csak szükebbkörü olvasó közönségre számit, a könyvön nincs feltüntetve. Ml NEMCSAK HIRDETJÜK . . . Mi nemcsak hirdetjük, hanem gyakoroljuk azt, hogy testvérsegitő intézmény vagyunk. Van saját gyermek és öreg otthonunk, olyan sze- retetintézményünk, amellyel büszkélkedhetnénk is, ha nem tudnánk, hogy a szeretet gyakorlása kötelesség és nem hivalkodó erény. Amit teszünk, azt szivbeli indítékból tesszük s teszik mindazok, akik jószántukból adnak abból másnak, amit nekik Isten adott. Százakra megy azoknak az árvák­nak, elhagyatottaknak, menekülteknek, öregeknek száma, akiket az elmúlt negyven esztendő alatt felkaroltunk s — Istennek hála! — százakra, amit erre az áldott munkára fordíthattunk és fordítottak azok, akiket a Lélek indított. Dobszó nem igen kellett ehez, csak szó, jó szó, testvéri szó s ez alighanem elég lesz ahoz is, hogy a jövőben még többet tehessünk. Mert mi nemcsak hirdetjük ... A mi intézményünk már negyven éve áll. És szolgál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom