Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-02-01 / 2. szám
10 TESTVÉRISÉG meg a Megújulási Mozgalom, mely 1956 őszén, a legelső adandó alkalommal, a református közakarat támogatásával eltávolította a kommunista egyházkormányzó klikket, s Ravasz Lászlóval az élén a hitvalló egyház férfiúinak a kezébe tette le újra a lelki vezetést és kormányzást. A magyar szabadságharc eltiprása után lassan megfojtották a magyar református egyház megújulási mozgalmát is. Csak lépésről lépésre tudták a hitvallókat háttérbe szorítani, vagy örökre elhallgattatni. Lassan visszaszálingóztak a kommunisták emberei, de az egyház megvallott hitével szemben még elszigeteltebbek, méginkább árulók lettek. Az újra feltámasztott kommunista állami szerv, az Egyházügyi Hivatal ismét kezébe vette az egyház ellenőrzését és irányítását. Mostantól kezdve nemcsak a legfelsőbb vezetők, hanem még a városok és járási székhelyek lelkészi állásai nak a betöltése is csak az ő jóváhagyásával történhet meg. A leleplezett és elűzött egyházi vezetők közül legjellemzőbb Péter János debreceni “püspök” magatartása, további karrierje és ténykedése. Eddig Bereczky árnyékában nem szóltunk róla, pedig ő volt az egyházon belül a kommunisták leghasználhatóbb és legveszedelmesebb embere. (Sajnos, Gombos könyvét jóval megelőzően, még 1954-ben nekem kellett először beszélnem személyéről és szerepéről, amikor egyházi méltósága teljében az evanstoni világ- gyűlésen Amerikában járt. Egy kongresszusi vizsgáló bizottság rá vonatkozóan feltett kérdéseire eskü alatt kellett válaszolnom. Amikor is, sokak csodálkozására, s egyesek felháborodására, eskü alatti vallomásomban némely dolgot már akkor kénytelen voltam elmondani róla.) A magyar szabadságharcot levert orosz kommunista tankok árnyékában volt egyházkerületét porig megalázta, azután pedig teljesen hátat fordított minden egyházi ténykedésnek. A kommunista állam, hűséges szolgálatai jutalmául, a legnagyobb közjogi méltóságba emelte: az államfői jogokat gyakorló Elnöki Tanács tagja lett. Volt “keresztyén püspök” a világtörténelemben először töltött be istenellenes, ateista, kommunista államban ilyen funkciót. Azután külügyminiszter-helyettes lett, s ma is a magyar kommunista kormány képviselője New Yorkban, az Egyesült Nemzeteknél. Ennél cinikusabban alig ütött még valaki is az egyház és Krisztus arcába. Gombos Gyula szavai szerint: “Lehántván magáról a jelmezeket: a papi szerepet, a püspöki talárt és magát az egyházat: nyiltan és végleg a színre lépett a komiszár.” — Bereczky pedig: “. . . ott folytatta, ahol a forradalom előtt abban hagyta: ismét kölcsön adta az egyház hitelét és szószékét a hatalom propagandájának.”
