Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-11-01 / 11. szám
12 TESTVÉRISÉG oláhok dől fiam, felelte Nagymama. — No most majd vissza térhettek nemsokára, mondta a tiszt. — Azért jövünk, hogy kiűzzük a támadókat szép Erdélyországból. Aztán vezényszavak hangzottak el. Majd a szép magyar huszárok úgy eltűntek a hegyek között s a múltban, hogy ezer fordulattal teljes életemben azóta sem láttam magyar huszárt. Itt csak az erdélyi sors jellemzése kedvéért egy pár sort idézek nagybátyám naplójából: “Dédnagyapámnak, a főesperesnek, szép nagy családja volt. Talán három leánya és három fia. Az 1848—19-iki magyar szabadságharc idején 1 gráról elmenekültek. Dédnagyapám az asztalra irta: “Bitte mitnehmen was sie wollen, nur zerstöhren nicht.” (Kérem vigyenek el amit akarnak, csak ne romboljanak.) Elég jól megúszták a menekülést, mert csak egy fehérlovat vittek el a kozákok az istállóból és néhány ablak párnát, melynek szines huzatját a lovak füléhez akasztották. Még vittek élclmicikkeket is, amit a főesperes megbízottja, a kurátor, a kamarából kiadott. A gyermekek, leányok, fiuk külön kocsin menekültek el, hamarabb mint az öregek. Egy erdőn mentek át, amikor fegyvers lándzsás román katonák állították meg őket . . . Óriási volt az ijedség. Kétségbe voltak esve. Azonban jól végződött a találkozás, mert a fiuk és leányok megismertek néhány katonát. “Tu esti JuonP Lasati sa mergem!” (Te vagy János? Engedjetek, hogy menjünk!) Nem is bántották őket a katonák, hanem keresgélni kezdtek a kocsiban és megtalálták a felpakolt finom házi pálinkát, szilvoriumot és egy félóráig gurguráztak amig megitták. Azután folytathatták útjukat.” Az én drága, törékeny, aranyos, hősies, kicsi növésű Nagyanyámnak az anyja is ott volt azon a kocsin 1848-ban. 1916-ban pedig a főesperes leányának a leánya ismét kellett meneküljön a románok előtt kis unokáival. Egyik esti táborozásunknál, amikor már égtek a tüzek, főtt a puliszka s nii a sátrakba elakartuk vackolni magunkat, egv magányos lovas érkezett hozzánk. A siklósi jegyző volt. Apámnak régi jó barátja. Egyedül jött. A családját beérte a rabló sakál. Megcsufolták s lekéselték őket. A jegyző hozzánk csatlakozott, csaE addig, amig az első katonai alakulattal találkozhat, hogy vissza térjen velük harcolni Érdél vországért. Hátaslovát, elbeszélésem hősét, egy német tiszttől kapta. Vén