Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-10-01 / 10. szám
i DERŰS PERCEK SSkAAAAAA^AAAA-A^AAAaAAAAroaAAAAA4yAA > A TÖLTÖTT KÁPOSZTA A debreceni konviktusi étlapon hetenként kétszer szerepelt bab, egyszer káposzta. Persze csak úgy minden nélkül, töltött káposztát sose láttunk, azért volt annak neve abszurdum. Géressy Kálmán atyai jó barátom volt Debrecenben tankerületi főigazgató. Nagy termetű, nagy hasú ember. Az egész egyházkerület tudta róla, hogy a töltött káposzta a legkedvesebb eledele, amiből káprázatos mennyiséget tudott bekebelezni. Diákkorunkban ezt csak hírből tudtuk, nem nagyon adatván alkalom arra, hogy a diákmesterember a főigazgatóval egy tálból egye a töltött káposztát. Ő volt a főigazgató későbbi polgármester koromban is. Egy alkalommal lejött vizsgálni a karcagi főgimnáziumot. Török Vincze ma is élő nyugalmazott lelkész volt akkor az igazgatótanács elnöke, mint ilyen vacsorát adott a Kálmán bácsi tiszteletére. Én is ott voltam. A vacsorái menüből nem hiányozhatott a töltött káposzta sem, abból Kálmán bácsi bekosztolt alaposan. Megkérdeztem: “Ugyan mond meg, Kálmán bátyám, találkoztál-e az életben valakivel, aki többet tudott megenni ebből a remek töltött káposztából, mint te?” — Olyan földi halandó, kedves öcsém, eleddig még nem találtató- dott, ezután se fog. Valami négy esztendeje ugyan jött Debrecenbe egy fiatal tanár a kollégiumba, aki — hiába ilyen beképzelt a mai fiatalság! — azt hiresztelte szerte a városban, bármibe merne fogadni, hogy több töltött káposztát bir megenni, mint én . . . Fogadtunk — egy tál káposztába, meg húsz liter diószegi bakarba. Népes társaságot hívtunk a versenyre, Németh András főzette a káposztát. Odahozták hozzám a tálat, mint rangidősbbhöz, termetes darabok voltak azok, kivettem hatot, a tanáröcsém is kivett hatot. Újra hozzák, kivettem nyolcat, a tanáröcsém is kivett nyolcat, de már láttam, hogy a vékonyabbját válogatja, azt még megette, de mikor látta, hogy én a tál után nyúlok, feladta a versenyt. Kérdezem tőle: “Honnan való vagy te, kedves öcsém?” — Iglóról jöttem, mecenzéfi születésű vagyok — mondja. — No — mondom — magadfajta embertől ez is szép teljesítmény. A fogadást megnyertem . . akkor nemesi büszkeségből még megettem hat darabot privát szorgalomból ... Jó tanár az ipse, pedagógusnak is megfelelő, de legyintett egyet Kálmán bácsi, amely legyintéssel láthatóan elintézte és lesajnálta a töltött káposzta evésben annyira tökéletlen debreceni tanári testületet, akaratlanul édesmindnyájunkkal egyetemben, akik együttvéve se produkáltunk olyan eredményt, mint Kálmán bácsi egymagában . . . DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF
