Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 23 KÖNVV EGY PÜSPÖKRŐL Makár János: Kanizsai Pálfi János élete és munkássága. A szerző kiadása. New Brunswick, 1961. 1101. Nt. Makár János, franklini (N. J., 11 Evans Street) lelkipásztor egy nagyon értékes és könnyen áttekinthető munkával gazdagította a magyar református egyháztörténelem könyvtárát. Kanizsai Pálfi János dunántúli püspök életét és munkásságát olyan világosan, érthetően és röviden irta meg Makár János, hogy nemcsak a theológiát tanult, hanem egyszerű emberek is nagy lelkiépüléssel olvashatják ezt a könyvet Nemcsak ecsettel, hanem szóval, tollal is lehet tökéletes arcképet festeni. Makár János könyve egy tökéletes arcképe a XVII. század egyik magyar református nagy püspökének. Az iró kézen fogja olvasóit és visszavezeti a 1600-as évek elejére, hűséggel érzékelteti egy kiváló magyar kálvinista püspök zaklatott, sok keserűséget látott életét, hűségét, tudását, egyházáért lángoló szeretetét. Bemutatja nekünk Amerikában azt a nagy embert, akire minden magyar presbiternek és magyar reformátusnak hálával kell gondolnia, aki az első presbitériumot megszervezte Magyarországon, aki a püspök-zsinati rendszer helyett bevezette a magyar kálvinizmust a zsinat presbiteri rendszerbe. Makár János otthoni magyar református egyházunknak áldott szolgálatot végzett munkájával, itteni magyar református népünk a könyv olvasása közben megérzi, hogy érdemes és szent kötelesség azt hitet megőrizni, amelyért őseink életük martiromságával fizettek, hogy átadhassák következő nemzedékeknek. Nemcsak magyarul olvasó, hanem angolul beszélő népünk is erősítheti hitét ezzel a könyvvel, mert a könyv végén egy nagyszerű összefoglalást találunk angol nyelven, amit Nt Dr. Kovács Ferenc nyugdíjas theológiai tanár fordított angol nyelvre. Egyházunk múltját megbecsülő embereknek jó lélekkel ajánljuk a Makár János könyvét, amit a szerzőtől lehet megrendelni 3 dollárért. (N. L.) HOL JOBB? Nemrégiben megkérdezték az egyik ázsiai államfőtől: igaz-e a hir, mely szerint megtiltja országa diákjainak, hogy ösztöndíjaikkal Párizsba menjenek tanulni? Mire azt felelte: “Igen, mert a párizsi egyetem kommunistákká neveli az ázsiai diákokat. Jobb szeretem, ha Strassbourg- ba vagy Aix-en-P.rovence-ba mennek, ahol kevesebb a politika.” — S mi a véleménye a moszkvai és pekingi egyetemekről? — kérdezték tőle. “A Szovjetunióba és a kommunista Kínába minden engedélyt megadok, amennyit csak kérnek. Eddig még minden diákunk, aki ezeken az egyetemeken tanult, undorral jött vissza és a legnagyobb anti-kommunistává lett.” (A Tribune de Geneve júniusi száma, mely ezt az anekdotát leközölte, biztosítja olvasóit, hogy a történet hiteles.) . . . építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk, Nagyot és szépet, emberit s magyart. Ady: A perc-emberkék iitác
