Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 9. szám

16

TESTVÉRISÉG

ARANY ESŐ

A görög hit és filozófia azért vágott medret a kultúrának, mert Istent az emberi élet és a teremtett világ szépségéiben kereste és vélte feltalálni.

Diák koromban sokat foglalkoztatott egy érdekes mithológia, amelv szerint az egyik istenség, hogy földi szerelmeséig eljuthasson, arany eső alakjában hullott annak ölébe. Merész, meglepő fantázia szüleményének és a gondolat-erők furcsa játékának tartottam, hogy a föld mélyében termő aranyat az égből látja lehullani.

Mióta a Bethlen Otthonban lakom, sokkal inkább megértem a legendát. Itt Ligonierban a júliusi meleg estéken arany eső

hullott a földre. Legalább is úgy látszott, amint kicsiny világitó rovarok felvillanó fényben üzenetet küldtek egymásnak. Ezért a júliusi estéink csodálatosak voltak. Lakóink elbűvölve nézték esténként az arany esőt, az arany záport. — Augusztusban azonban megváltozott az Otthonunk képe. Megkezdődtek az épitkezések. Előbb csak egy két furcsa földturó gép mászott fel hozzánk a

hegyre. Majd mind többen érkeztek ide. Mikor aztán együtt volt a kompánia, mint valami szörnyetegek dolgozni kezdtek és öszpontositott támadást intéztek a gyönyörű tájképünk ellen. Beleharaptak a gyöppázsitokba. Kinyőtték az árnyékadó vén fákat. Úgy tilolták ki őket, mint munkások a kendert. Kicsiny

zöldbársonyba öltözött, konfirmáció korban levő fenyőinket félrelökték az útból, mint játékszert a bajvívók. Beletaposták a vadvirágokat a földbe. Bábeli zűrzavart okoztak s úgy meghányták

a földet, mintha Moria hegyét beakarnák dobni Ligonier házai közé. Most azonban már szabályos árkok, beton alkotások bizonyítják, hogy itt egv gyönyörű uj Otthon épül idős testvéreink számára. Olyan lesz, mint egy korona a negyven éves magyar munkának az oltárán.

Miért is építünk? Azért mert egy nagy emberi szükség parancsolja ezt. Jaj szavak és sirások kényszeritették rá azokat, akik még hisznek az evangéliumi parancsban. A parancs ez: A megfáradtnak nyugalmat kell biztosítani, az egyedül valót be k 11 fogadni. A sirót meg kell vigasztalni. Minden idős testvérünk múltja tragédiáknak sokaságát jelenti. A sirások óceánjába bele kell keverni a krisztusi vigasztalás mézét. Fájdalmak holttengereinek partjairól, a megnyugvás csendes forrásaihoz kell vinni azokat, akik úgy lettek amerikai polgárok, hogy ifjúságukat, erejüket megáldozták ennek az országnak a felépítésében. Az a szükség,